Határai
Határai
Változások persze vannak, így ha akarunk, körülbelüli határt több helyen is húzhatunk. Északon a szigorúan szerkezeti alapokon nyugvó elkülönítés a Kárpátok északkeleti részén megszakadt ún. Belső-Kárpátok (idős, „kristályos” aljzatú szerkezeti egységek) újbóli megjelenését veszi figyelembe, eszerint a határt az Északkeleti-Kárpátok felé a Tarac folyó képezné. A domborzat ugyanakkor sokkal inkább az Aranyos-Beszterce forrásvidékét (a Borsai-hágót), vagy délebbre a még alacsonyabb Borgói-hágót jelöli ki; s mivel a domborzat a tájnak még a szerkezeti felépítésnél is fontosabb alapja, a nagytáj északi határát leginkább a Borgói-hágónál indokolt megvonnunk. Viszont hogy a szerkezeti egységességre is tekintettel legyünk, a tájlehatárolásunk révén az Északkeleti-Kárpátokban is megjelenő belső zónát – amire ott csak utaltunk – ehelyütt mutatjuk be.
Dél felé a határ megvonása ugyancsak más szerkezetföldtanilag, mint domborzatilag. Előbbi ugyanis, nevezetesen a flisvonulat eltűnése és a „kristályos” öv megjelenése (körülbelül a Dâmbovita folyó áttörése a Törcsvári-szorosban) nem esik egybe a hegykoszorú ívének nyugatra fordulásával, illetve a déli-kárpáti, viszonylag zárt hegytömb megjelenésével, amely utóbbiak a Prahova völgyét jelölik ki határvonalként. Megoldásképpen, akárcsak előbb, a szerkezeti vonatkozásokat ehelyütt, a domborzatiakat a Déli-Kárpátoknál mutatjuk be.
Az idős, kristályos „belső-kárpáti” zóna az Északkeleti-Kárpátokban megszakad, s tömegesen csak a Radnai-havasokban tűnik elő ismét. A képen a 2221 méter magas Rebra-csúcs (Nagy Balázs felvétele)
