A szilárd és folyékony hulladék elhelyezése
A szilárd és folyékony hulladék elhelyezése
Megkülönböztetünk ún. rendezett és rendezetlen lerakást. A rendezett lerakás fő elve, hogy a hulladék környezettől való elzárásával megakadályozzuk a szennyeződés környezetbe jutását. A rendezett lerakó telepítésének ma már egyre fontosabb, sőt döntő szempontja – a hulladék típusán, mennyiségén, a terület (elsősorban földtani, vízföldtani) alkalmasságán kívül – a lakosság véleménye, a közegészségügyi, szociális és politikai szempontok. Vértesacsán például a lakosság ellenállása miatt hagyták abba a tervezett hulladéklerakó megépítését.
Az országban mintegy 2700, települési szilárd hulladék befogadására szolgáló lerakóhely működik. Ezek egy részébe 1982 előtt még ipari és veszélyes hulladékok is kerülhettek. A működő hulladéklerakóknak csak mintegy 10%-a felel meg a környezetvédelmi előírásoknak. Emellett a lerakó kapacitások kimerülésével is számolni kell, így például Budapest területén már betelt a XVII. kerületi kerepestarcsai lerakó (részben már rekultiválták is), és a maradék három lerakó kapacitása minimális. Mindezeken felül szinte felbecsülhetetlen az ún. „vadlerakók” száma, valószínűleg tízezres nagyságrendű. Nem kevésbé súlyos gond a veszélyes hulladékok végleges lerakása (lásd alább). Az említett aszódi végleges lerakó mellett 36 időszakos lerakó és három vörösiszaptároló (Ajka, Mosonmagyaróvár, Almásfüzitő) működik; a mintegy 300–500 ipari lerakó és az üzemek területén található további 1500 egyéb lerakó egy része semmilyen jelenleg érvényes szabályozásnak nem felel meg, hiszen nagy részüket több éve vagy évtizede alakították ki.
A szilárd települési hulladékot talajban/kőzetben kialakított lerakókban („szemétbányák”) vagy domb formájú kiemelt tárolókban helyezik el. Mindkettő esetében nagyon fontos (lenne) a lerakók aljzatának természetes és mesterséges szigetelése, a hulladék folyamatos tömörítése és naponta földdel való letakarása. A lerakó lefedésekor – a hulladék bomlása folytán – gáz fejlődik (kezdetben túlnyomórészt szén-dioxid, később inkább robbanásveszélyes metán). A fejlődő metánt szivárgórétegekben, majd csövekben összegyűjtve hasznosítani lehet (pl. Szombathely).
Az aszódi I. osztályú veszélyeshulladék-lerakó távlati képe egy, már részben betakart, füvesített és rekultivált tárolótérrel
A folyékony települési hulladékból – a hagyományos szennyvíztisztítási eljárásokkal – nagy mennyiségű szennyvíziszap keletkezik. Ezt iszaptárolóban helyezik el (pl. a Budapesten keletkező szennyvíziszapot a Csepel sziget északi részén). Emellett kezd elterjedni a szennyvíz öntözéses hasznosítása is, az ún. barázdás-bakhátas szennyvízelhelyezés (pl. Alsópáhokon) és a nyárfás öntözőtelepek kialakítása (pl. Kecskeméten). Kevésbé elterjedt s általában kevésbé megfelelő a mélységi tárolás. Ekkor a többnyire ipari eredetű szennyvizeket kimerült olaj- és gáztároló rétegekbe, sóbányákba sajtolják be. A mélységi tárolásra példa Hajdúszoboszló térségében a kabai cukorgyár szennyvize egy részének több mint ezer méteres mélységben való elhelyezése.
