Talajképződési folyamatok
Talajképződési folyamatok
A talajok anyag- és energiaforgalma sokféle fizikai, kémiai és biológiai folyamat, pontosabban dinamikus egyensúlyban levő folyamatpár (pl. szervesanyag-bomlás – humuszképződés; kilúgzás – sófelhalmozódás; agyagképződés – agyagszétesés; agyagvándorlás – agyagfelhalmozódás; oxidáció – redukció stb.) formájában zajlik, amelyek végső soron három alapvető folyamatpár-csoportban egyesíthetők: a) szervetlen ásványi vegyületek szétesése és új vegyületek szintézise; b) szerves anyagok elbomlása és újak képződése; c) talajképződési termékek elmozdulása, elvándorlása és más helyen történő felhalmozódása. Ezek a folyamatok minden talajban egyidejűleg mennek végbe, ám intenzitásuk térben és időben eltérő.
A talajképződési folyamatok fontos sajátossága, hogy rendszerint egymásra települnek, egymás előfeltételeiként jelennek meg, egyszerűbben fogalmazva, valamely új folyamat bekapcsolódására akkor van lehetőség, ha egy korábbi folyamat végbement, kiteljesedett, hatása állandósult a talajban. Mindez legjobban a barna erdőtalajokban tanulmányozható. Itt (is) minden más folyamatot megelőz a humuszosodás; az eközben keletkezett savanyú humuszanyagok (fulvosavak) kioldják és mélyebb szintekbe szállítják a még nyers talajképző kőzet könnyen oldódó sóit (kilúgzás), s csak ezek teljes eltávolítása után „látnak hozzá” a szilikátásványok rácsainak megbontásához (agyagosodás); ezt követhetik – ha a körülmények lehetővé teszik – az erdőtalaj-képződés további folyamatai, az agyagvándorlás (agyagbemosódás) vagy még később az agyagszétesés (podzolosodás) stb. Az újabban megjelenő és kiteljesedő, ún. jellemző folyamatok tehát gyökeresen megváltoztatják a talajképződés addigi menetét, új, markáns, típusmeghatározó tulajdonságokat kölcsönöznek a talajnak – miközben a korábbiak működése állandósul (uralkodó folyamatok) –, így végeredményképpen egyre fejlettebb (egyre több folyamat bélyegeit magukon viselő) talajtípusok időbeli sorozata alakul ki.
A talajképző folyamatoknak a többi nagy talajcsoport (ún. főtípus) esetében nem mindig mutatható ki ennyire szemléletes egymásra települése, azonban sajátos társulásaik, valamint nagy részük uralkodó vagy jellemző folyamatként való érvényesülése e csoportokban is jellegzetes talajtípusokat alakít ki (lásd az előző oldali táblázatunkban az egyes folyamatokhoz, illetve talajtípusokhoz tartozó ooooo és OOOO jeleket). A táblázatban egy harmadik folyamattípus jelölése is szerepel (kísérő folyamatok: ¤¤¤¤¤). Ezek ugyancsak fontos tulajdonságok kialakításában vesznek részt, de a talajképződés jellegét alapvetően nem változtatják meg; (még) nem előfeltételei az adott talajtípus kialakulásának, ám egyes tulajdonságaira, termékenységére esetenként jelentős hatást gyakorolhatnak. Az erdőtalajok példájánál maradva: a Ramann-féle barna erdőtalaj (barnaföld) eredetileg egységesen agyagosodott szelvényében (jellemző folyamat!) az agyagvándorlás megindulása a talajnak agyagbemosódásos barna erdőtalajjá való átfejlődését ígéri. A folyamat a kezdeténél tart, a kilúgzási és a felhalmozódási szint agyagtartalmának kisebb különbsége már megfigyelhető (ami pl. a talaj vízgazdálkodási tulajdonságainak megváltozásában tükröződik is), ám típusos agyagbemosódásos barna erdőtalajjá csak akkor válhat, ha e talaj kialakulásának feltételei adottak: ekkor a folyamat maradéktalanul végbemegy (jellemzővé válik), s eredményeként a felhalmozódási szint agyagtartalma legalább másfélszeresen meghaladja a kilúgozási szintét, ami az agyagbemosódásos barna erdőtalaj típusként való meghatározásának alapkritériuma.
