A besugárzás és a sugárzási egyenleg
A besugárzás és a sugárzási egyenleg
A legtöbb besugárzás a Duna–Tisza közének középső területeire érkezik, de viszonylag nagy értékeket találunk az Alföld középső és keleti részén is. Legkisebb (4300 MJ/m2 alatti) a nyugati határszélen, illetve az északkeleti régióban. Érdekes, hogy a Mátrában, a Bükkben, illetve a Bakonyban a környező területekhez képest nagyobb 4500 MJ/m2 feletti értékeket mérnek. Itt a levegő tisztább, kevésbé nyeli el a napsugárzást; télen pedig a hegycsúcsok gyakran kiemelkednek a felhő- és ködtakaróból. Hazánk 3°-os észak-déli kiterjedésének csupán évi 200-250 MJ/m2 különbség felel meg, így a besugárzás alakulásában a felhőzet a meghatározó.
A szélirányok gyakorisága az 500 és az 5000 m-es szintben Szombathely felett
A legtöbb napsugárzás júliusban éri az országot. Jogosan merülhet fel a kérdés: miért nem júniusban, amikor a csillagászatilag lehetséges napsütés a legnagyobb. A válasz a kevés júliusi felhőzetben rejlik, ami ellensúlyozza a nappalok hosszának csökkenéséből származó veszteséget. A legnagyobb, 700 MJ/m2 értékeket Paks, Kecskemét, Mezőtúr térségében, tehát a Kárpát-medence középső részén mérik. Szegeden, a „napfény városában” ennél kevesebb, 680 MJ/m2 körüli besugárzásra számíthatunk. A legkisebb, 620 MJ/m2 értékek az Alpokalján találhatók, ami e térség gyakori felhőborítottságával magyarázható. A besugárzás decemberben a legkisebb (80–100 MJ/m2); ekkor kicsi a területi változékonyság is, mivel a nappalok rövidek és sok a felhőzet országszerte.
Az éghajlat fontos jellemzője a napsütéses órák száma. Évi összege Magyarország területén 1850 és 2200 óra közötti. Területi eloszlása – természetesen – a besugárzáséhoz hasonlít. A legtöbb napsütést Szeged környékén mérik, a legkisebb értékekkel az Alpokalján találkozunk. A napsütéses órák száma éves átlagban a csillagászatilag lehetséges értékeknek mindössze 40–47%-a az ország különböző tájain. Legkevesebb a napsütés decemberben (15–20%), a legtöbb nyár derekán (55–65%). A medencehatás jellemzője, hogy télen magasabb hegyvidékeink közel másfélszer annyi napsütést élveznek, mint a környező alföldi területek. Nyáron fordított a kép, de az eltérések kisebbek.
A napsugárzás évi összege (Magyarország Nemzeti Atlaszából)
A sugárzási egyenleg átlagosan novembertől februárig negatív, vagyis a felszínről több energia távozik, mint amennyi odajut. A többi nyolc hónapban a mérleg pozitív. Az éves átlag 1750 MJ/m2 körüli. Hogyan jut a felszínre a hiányzó energia télen, illetve mire fordítódik a nyári többlet? Mi tartja egyensúlyban a felszíni hőháztartást? Nyáron az energiatöbblet kb. háromnegyed részét a párolgás, egynegyed részét a felszínről felemelkedő meleg levegő szállítja el. Télen ellenkezőleg, a talaj felé irányul a hő- és a nedvességszállítás. A talaj évszaktól függően változó előjelű hővezetése és tárolása csak kis súllyal szerepel.
