Fogyó állatvilágunk
Fogyó állatvilágunk
Az ország területének több mint 30 ezer állatfajából a többség ízeltlábú. A fauna összetétele közép-európai, de előfordulnak benne észak-, kelet- és dél-európai elemek is.
Nagyobb testű állatok elsősorban csak középhegységeinkben élnek. Legnagyobb számban a vaddisznó (Sus scrofa) fordul elő. Híres gímszarvasállományunk (Cervus elaphus); gyakori az őz (Capreolus capreolus), amely a mezőgazdasági területeken nagy számban él. Betelepített, hegy- és dombvidéki faj a dámvad (Dama dama) és főleg az Északi-középhegységben élő muflon (Ovis musimon); rejtett erdőlakó a borz (Meles meles). Északkeleten gyakori a vadmacska (Felis silvestris), s előfordul az erdőkben a nyest (Martes foina) és a nyuszt (M. martes) is. A ligetesebb részeken az embertől sem tart a mókus (Sciurus vulgaris) és a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius).
Az alföldeken, dombvidékeken a rágcsálók közül leggyakoribb a hegyekben is előforduló mezei nyúl (Lepus europaeus) és mezei pocok (Microtus arvalis). A mezőségek lakója az ürge (Citellus undulatus), a hörcsög (Cricetus critecus); a Dél-Tiszántúlon a földikutya (Spalax hungaricus) is előfordul. Bevándorolt rágcsáló az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus).
Középhegységeink leggyakoribb erdőtársulása a cseres-tölgyes
Magyarországon természetes eredetű lucfenyvesek ma már csak a Soproni- és a Kőszegi-hegységben találhatók
A folyószabályozások, illetve a nagy tavak beépítése madárvilágunkat is megritkította. Védett, ritka fajaink közé tartozik a nemes kócsag (Casmerodius albus), a túzok (Otis tarda), a reznek (O. tetrax), a fehér és fekete gólya (Ciconia ciconia és C. nigra), valamint a Hortobágyon ritkán felbukkanó szirti sas (Aquila chrysaetos), az Északi-középhegységben a kerecsensólyom (Falco cherrug), és az Alpokalján előforduló siketfajd (Tetrao urogallus). Kis faj-, de annál nagyobb egyedszám jellemzi kétéltűinket (pl. kecskebéka [Rana esculenta], unka [Bombina sp.], varangy [Bufo sp.], tarajos gőte [Triturus cristatus], foltos szalamandra [Salamandra salamandra]). A hazai hüllőfajok közül említést érdemel a picinyke pannon gyík (Ablepharus kitaibelii), az olykor két méteres hosszúságot is elérő haragos sikló (Coluber jugularis), valamint a rákosi vipera (Vipera rakosiensis), amely a parlagi vipera bennszülött alfaja. Tavainkban a nem betelepített halak közül a fogassüllőt (Lucioperca lucioperca), a pontyot (Cyprinus carpio), a dévérkeszeget (Abramis brama), a csukát (Esox lucius), folyóvizeinkben a leső harcsát (Silurus glanis) és a sebes pisztrángot (Salmo trutta fario) említhetjük.
