Párolgás
Párolgás
A párolgást több tényező alakítja. Függ a talaj víztartalmától, a talaj típusától és a növényzettől. A meteorológiai elemek közül fontos a szélsebesség és az alsó légréteg stabilitása. Ezek befolyásolják a felszínről induló kis légörvények szerkezetét, amelyek felelősek a nedvesség szállításáért is. A párolgás sebessége a párologtató felszín (talaj, növényzet vagy vízfelszín) és a környező levegő nedvesség-különbségével, illetve a szélsebességgel arányos. Nappal, erős besugárzás idején kapjuk a legnagyobb értékeket, éjjel viszont alig párolog a felszín. Ilyenkor nagyon stabilis a levegő, nagy a relatív nedvesség, s lényegében nincsenek turbulens örvények.
A lehetséges párolgás és a csapadék különbsége a nyári félévben
Az évi párolgás területi átlagai 420–570 mm közöttiek. A téli félévben (október-március) 90–130 mm, a nyári félévben 330–440 mm-t mértünk. A területi eloszlás óceáni hatást mutat. A legnagyobb értékek Nyugat- és Délnyugat-Dunántúlon vannak, a legkisebbek pedig az Északi-középhegységben és a Tisza alsó folyásánál (Szentes, Hódmezővásárhely térségében, 450 mm alatt). A Hortobágyra kicsivel 450 mm feletti értékek jellemzőek. Hegyvidékeinken a hűvös időjárás, az Alföldön a talaj vízhiánya magyarázza a kis párolgási értékeket. Az évi csapadék, ha nem is sokkal, de szerencsére mindenütt meghaladja a párolgást.
Az átlagos képtől eltérően alakul legnagyobb vízfelszínünk, a Balaton párolgása. Az évi átlagos párolgás 850 mm körüli. Száraz, meleg években 1000 mm feletti, hűvös, nedves években alig haladja meg a 600 mm-t. A tóra hulló csapadék a sokévi átlagot tekintve kevesebb a párolgásnál, a hiányt a vízfolyások pótolják.
