Magashegység a déli határvidéken
Magashegység a déli határvidéken
Hogyan használhatjuk fel a vázolt ismereteket a konglomerátumok tanulmányozásakor? Hazánkban több helyen is találunk ilyen kőzeteket. A legnagyobb konglomerátumképződési időszakok mind jelentős kiemelkedések utáni intenzív lepusztuláshoz kapcsolódtak. Példaként említhetjük a miocént, amikor az Alpok és a Kárpátok felgyűrődése utáni lepusztulás óriási tömegű anyagmennyiség felhalmozódását eredményezte. Ennek számos helyen találjuk nyomát a Kárpát-medencében: egyik legszebb példája a Mecsek hegységben és környékén lerakódott miocén konglomerátum-összlet. Az egykori hegység kőzeteire a fölhalmozódott kavicsok anyagából következtethetünk, a képződés körülményeire pedig a kavicsok mérete, eloszlása és az üledékes összlet szerkezete nyújt felvilágosítást. Legújabb ismereteink szerint a kora miocénban a mai Mecsektől délre egy magashegység terült el. Ennek pusztuló anyagát a térszín fokozatos süllyedése miatt gyors vízfolyások szállították észak-északkeleti irányba. A tengerpart közvetlenül a hegység lábánál húzódott, és gyakran nemcsak a folyók szállítottak hordalékot, hanem a tengeralatti lejtőn lezúduló, nagy törmelékfolyások is. A kavicsanyag összetétele a hegységben erősen változik, elsősorban a keleti és a nyugati területek anyaga tér el. Egy-egy feltárásban több tucatra tehető a kőzettípusok száma. Ezek nagyrészt a mai Mecsekben és a tőle délre emelkedő Villányi-hegységben fordulnak elő. Leggyakoribbak a perm és jura időszaki homokkőváltozatok, a hófehértől a feketéig sokféle színárnyalatban előforduló mezozoikumi mészkőféleségek, a Mórágy környékén előforduló gránit változatai, és az alsó-kréta magmatitok számos típusa. Főleg a Nyugati-Mecsekben és a hegység középső részén a konglomerátum kavicsanyagának jelentős részét alsó-perm korú riolit alkotja. Sok olyan kavicstípus is van, amelynek eredeti anyaga csak mélyfúrásokból ismert. Leggyakoribbak ezek közül a karbon időszaki törmelékes kőzetek, amelyeket a Nyugati-Mecsekben találunk meg. Mennyiségük észak, illetve északkelet felé rohamosan csökken, ami az egykori lepusztulás irányát is jelzi. A somogy-dráva-medencei és a görcsönyi-hátsági fúrásokból metamorf gneisz- és csillámpala-változatok ismertek, amelyek szintén a nyugat-mecseki miocén konglomerátum-lelőhelyeken kerültek elő. Számos kavicstípus még a környéken lemélyített fúrásokban sem található meg, azonban rokonaik a területen előforduló kőzeteknek. Ilyen például néhány gránitváltozat, vagy az alsó-kréta alkáli vulkanitok néhány képviselője. Végezetül, de nem utolsó sorban van néhány olyan különleges kavics is, amely sem fúrásból, sem felszíni feltárásból nem ismert a környéken. Például Magyaregregy környékéről szkarn- és monzonitkavicsok, a Nyugati-Mecsekből szintén kontakt kőzet, kiasztolitpala került elő. A kutatók számára máig megoldatlan rejtély a gyönyörű fehér gránitkavicsok eredete. Ezeknek az ún. egzotikus (távoli vagy ismeretlen helyről származó) kavicsoknak a megtalálása nagy segítséget nyújthat az egész terület földtani képének megrajzolásában. Külön szakmai élményt jelentenek a konglomerátumkavicsok, ezek ugyanis egy korábbi lepusztulási időszak kőzetanyagát képviselik. Ritkaságképpen e konglomerátumkavicsok kavicsanyagában egy még régebbi konglomerátumszemcse került elő, amely így legalább háromszori áthalmozódást szenvedett.
Rétegzetlen konglomerátum Bükkösdön, a szemcsék között sok kötőanyaggal
Keresztrétegzett homok Horváthertelenden
A konglomerátum képződési körülményeire rétegződésének jellegéből, valamint a kavicsok és a finomszemű kötőanyag arányából következtethetünk. A nagy tömegű, rétegzetlen, sok finom törmeléket tartalmazó és kevéssé koptatott kavicsanyagot szuszpenzióállapotban, gyorsan lezúduló törmelékfolyás ülepíti le. Ilyen jellegű anyaglerakódást ismerhetünk fel a Nyugati-Mecsek egyes területein. Ha jól rétegzett kavicspadokat találunk, amelyek között esetenként finomtörmelékes, homokos rétegek is előfordulnak, általában folyóvízi lerakódásra következtethetünk. Ebben az esetben gyakori a keresztrétegzés is. A Horváthertelend melletti feltárásban erre igen szép példát ismerünk, de a Keleti-Mecsekben is sokfelé megfigyelhetjük. A folyóvizek azon részén, ahol az áramló víz sebessége a legnagyobb, áramlási csatornák alakulnak ki. Ebben közvetlen környezetüknél durvább üledékek rakódnak le. Szép példát láthatunk erre a Pécs–Mánfa műút 1995-ben kiszélesített szakaszán.
