A magmás kőzetek lemeztektonikai üzenete
A magmás kőzetek lemeztektonikai üzenete
Rendelkezésre állnak tehát a mezozoikum minden időszakából fennmaradt magmás képződmények, ismerjük korukat, kemizmusukat. Geokémiai összetételük alapján, mint láthattuk, óceánközépi hátság mentén, szubdukciós zónában, valamint rift-völgyek mentén egyaránt képződhettek. E mozaikdarabokból most már megkísérelhetjük rekonstruálni térségünknek a magmatizmushoz kapcsolódó főbb lemeztektonikai eseményeit.
Induljunk földtörténeti utazásunkban mintegy 240 millió évvel ezelőttről! A perm időszak végén, a kontinensek egyetlen hatalmas szárazulatot képeztek (Pangea), amelybe kelet felől egy mély, v-alakú öböl nyúlt be. A triász elején megkezdődött e szuperkontinens feltagolódása. Az egykori öböl egyre inkább kiszélesedett, a szétnyíló Laurázsia (a mai Észak-Amerika, Európa és Ázsia nagy része) és Gondwana (a mai Dél-Amerika, Afrika, India, Ausztrália és Antarktisz) között több ezer kilométer szélességű óceán nyílt ki, a már korábban is emlegetett Tethys (lásd a keretes szöveget). Az alpi-kárpáti-dinári térség mezozoikumi fejlődése a Tethys nyugati ágának történetével áll szoros kapcsolatban. E területen a Tethys egy szigetekkel tagolt tengerhez hasonlíthatott. Mint a lemeztektonikai elemek csoportosításánál láthattuk, a kisebb-nagyobb óceáni medencéket kontinentális kőzetlemez-darabok választották el egymástól. Ilyen óceáni medence volt a Vardar-óceán is, amely viszonylag rövid ideig (kb. 50–70 millió évig) maradt fenn. Magyarország triász időszaki magmás kőzetei részben a Vardar-óceán délnyugati partvidékén képződtek, részben magát az óceáni lemezt képviselik. A Bükk hegység keleti részén található andezitek és riolitok, valamint a Dunántúli-középhegység hasonló típusú kőzetei talán egyazon szubdukciós övhöz tartozhattak, együtt az Alpok déli (Dolomitok), valamint a Dinaridák északi területeivel. A szubdukciós zóna mögött kialakult hasadékokon keresztül alkáli jellegű bazaltos olvadék is a felszínre tört. Az újabb elméletek azonban egy másik lehetőséget is felvetnek: eszerint az andezites-riolitos vulkanizmus kontinentális riftesedéssel egyidőben zajlott, amikor a vulkánokat tápláló magma az elvékonyodó litoszféra alsó részének részleges megolvadásával keletkezett. Ezt követően a magmaképződés egyre mélyebbre tolódott: az asztenoszféra kis mértékű megolvadása bazaltos magma kialakulásához vezetett, s ebből képződtek a Keleti-Bükk bazaltkőzetei. A Mellétei-sorozat képződményei az ősföldrajzi rekonstrukciók szerint a Vardar-óceán északi részén helyezkedtek el. A mai felszínen feltáruló bazalt-gabbró-ultrabázit sorozat (Darnó-hegy, Bódva-völgy) óceáni hátság mentén képződött és a Vardar-óceán medencealjzatát építette fel.
A jura időszak közepére (kb. 180 millió évvel ezelőttre) tehető az Atlanti-óceán kialakulásának kezdete, ami jelentősen befolyásolta a Tethys nyugati térségének fejlődését. A folyamatos kinyílás következtében az Afrikai-lemez észak-északkelet felé mozgott, emiatt a Vardar-óceán fokozatosan szűkült, északi peremén az óceáni lemez alábukott, majd az óceán teljesen bezáródott. Északkelet-Magyarország magmás kőzeteinek egy része a Vardar-óceán életének e befejező szakaszában keletkezett. Az alábukó óceáni kőzetlemez felett vulkáni szigetívek húzódhattak, ezek emlékét őrizheti – apró maradványukként – a Rudabányai-hegység riolitja. A szigetívek mögött helyenként kisebb medencék alakultak ki, amelyek középvonalában az óceánközépi hátságokra jellemző magmás tevékenység folyt (ívmögötti medencék). Valószínűleg egy ilyen ívmögötti medence magmás képződményeit láthatjuk Szarvaskő környékén (Délnyugati-Bükk). E folyamatokkal egyidőben, a Vardar-óceántól északnyugatra újabb óceáni-ág nyílt ki, a Pennini-óceán medencéje. Leginkább talán a jelenlegi Kaliforniai-öbölhöz hasonlíthatott, aljzatát folyamatosan képződő új óceáni kéreg alkotta. A kréta végi alpi hegységképződés során kőzetlemezének maradványai helyenként becsípődtek a meggyűrt kőzetrétegek közé. Ennek köszönhető, hogy kőzetei – mint e fontos esemény kicsiny hírmondói – megmaradtak az Alpokban, valamint Burgenland és Nyugat-Magyarország (Felsőcsatár) területén (Kőszeg-Rohonci-hegység).
A mezozoikum fő lemeztektonikai eseményei és magmás folyamatai a Tethys északnyugati részén és környezetében, ahogyan az a hazai magmás kőzetekből kiolvasható
A Mecsek és környezete egészen a kréta időszak elejéig az európai kontinens déli pereméhez tartozott. Az Atlanti-óceán északi medencéjének mintegy 120 millió évvel ezelőtti kinyílása kelet felé tágulásos szerkezeti mozgásokat idézett elő, s ennek során az Európai-lemez déli szegélyén is riftesedés zajlott le. A kontinentális lemez elvékonyodása és a forró asztenoszféra felemelkedése alkáli jellegű magmatizmussal járt. Ennek az eseménynek a magmás kőzetei a Mecsek-Alföld zónán kívül a Morva-Sziléziai-Beszkidekben (Északkelet-Csehország, Dél-Lengyelország), valamint a Kárpátok Szlovákiára eső vonulataiban is megtalálhatók. Feltehető, hogy ezek a területek ebben az időszakban igen közel voltak, és csak a kréta után darabolódtak fel és távolodtak el egymástól (lásd a következő oldalakon). A kréta időszak végétől az Afrikai-lemez egyre inkább az Európai-lemez felé tolódott, ami az óceáni ágak fokozatos szűküléséhez, majd bezáródásához vezetett. Végül már kontinentális lemezek feszültek egymásnak, és megkezdődött az Alpok, Dinaridák és Kárpátok hegységeinek felgyűrődése, valamint a kisebb, önálló lemezdarabok átrendeződése. A gyűrt területek mögött mélytörések alakultak ki, amelyek mentén, több helyen is nagy könnyenilló-tartalmú olvadék nyomult fel és hatolt a kőzetek hasadékaiba. E lamprofíros telérkőzeteket láthatjuk ma a Dunántúli-középhegység északkeleti részén, továbbá a Dolomitokban, az Északi Mészkő-Alpokban és az Északnyugati-Kárpátokban.
A Tethys óceán helyzete a triász (fent) és a felső-kréta (lent) folyamán
