Ősföldrajzi helyzet a paleocénban és eocénban
Ősföldrajzi helyzet a paleocénban és eocénban
A kárpát-pannon térségben a kréta végét és a harmadidőszak elejét az alpi hegységképződés larámi fázisának megfelelő orogenezis jellemzi, amely a mezozoikumhoz képest alapvetően megváltoztatta a régió szerkezeti és ősföldrajzi helyzetét.
A mai Belső-Kárpátok és az Erdélyi-medence területét elfoglaló mezozoikumi óceáni medencék a kréta folyamán bezáródtak, így térségünkben a harmadidőszak elejére már csak két további óceáni medence maradt. Északon a Külső-Kárpátok helyén a hatalmas Magura-óceán húzódott; ez a belső-kárpáti és pannon térséget a stabil Európai-platformtól választotta el. Délen a Dinaridák hosszú, elnyújtott üledékgyűjtője (ahol a paleogén elejére már majdnem befejeződött az óceáni aljzat szubdukciója) a belső-kárpáti régió és az észak felé nyomuló Adriai (Apuliai)- lemeztömb közé ékelődött.
A kelet-alpi-kárpáti-pannon térség viszonylagos szerkezeti helyzete a felső-eocénban (fent) és az alsó-miocénban (lent). A külső-kárpáti óceán területén a kék szín óceáni; a barna elvékonyodott kontinentális kérget jelent; a zöld a paleogén-eggenburgi medencéket mutatja; a sárga a belső-kárpáti flist, a nyilak a lemeztömbök mozgási irányát, az ellentétesen álló nyilak traszform vetőt, a tömött fogazás szubdukciót, az üres fogazás feltolódást jelöl. A lemeztömbök mozgását forgás is bonyolította (lásd a lemeztektonikai fejezetben)
A két óceáni medence között helyezkedett el a térség mai aljzatát alkotó két kőzetlemeztömb, az Alcapa és a Tisza–Dácia. Mint a lemeztektonikai fejezetben bemutattuk, a paleogén első részében az Alcapa-tömb (lényegében a Zágráb-Zemplén vonaltól ma északra elhelyezkedő terület), valamint a tőle délre található Tisza–Dácia-tömb (amelyek felső-krétában bekövetkezett egybeforrásuk, kollíziójuk után a harmadidőszakban lényegében már együtt vettek részt a lemeztektonikai mozgásokban) mai helyzetükhöz viszonyítva jóval délnyugatabbra, a Déli-Alpok térségében foglaltak helyet. Ez a szerkezeti-ősföldrajzi kép csak az oligocén vége felé változott meg.
Paleogén üledékgyűjtők a kárpát-pannon térségben (Tari Gábor nyomán)
A térségben ezen időszakban négy nagy üledékgyűjtő medence alakult ki: a Külső-kárpáti flismedence, a Belső-kárpáti flismedence (és hozzá kapcsolódóan a Szolnoki-flis medencéje), az Erdélyi-medence, és a magyarországi Budai Paleogén medence. (Pici szárazföldi paleogén üledékgyűjtőt ismerünk a Nyugati-Mecsek térségéből is). Ezeknek a medencéknek a víztömege kisebb megszakításokkal folytonos kapcsolatban állt egymással és a világóceánnal. Maguk a medenceszerkezetek azonban más és más tektonikai folyamat termékei, és egymással genetikus kapcsolatba nem hozhatók.
A következő oldalakon ezeknek a medencéknek a paleogén–alsó-miocén történetét követjük végig; a Magyarország területére eső medencéket részletesebben, a határon túliakat nagyobb vonalakban tárgyaljuk.
