Miért szaporák, miért ritkák?
Miért szaporák, miért ritkák?
Ennek a sajátos fejlődésmenetnek két nagyon fontos tanulsága van. Az egyik az, hogy egy ilyen bonyolult, összetett fejlődésmenethez nem elegendő az, hogy valamilyen kritikus (szaknyelven: limitáló) tényező kellő mennyiségben és módon jelen legyen. Az állat népességére ható tényezők kellő tér-időbeli rendezettsége, összhatása a meghatározó, végső soron az egész élőhely szerkezete, az élőhelyet felépítő komponensek egymáshoz illeszkedése: a laza állományú természetközeli ligeterdő, az erdőszegélyen álló, félárnyékos helyzetű, lelógó alsó ágú kőrisfák, a nektáradó, virágzó cserjékben gazdag erdőszegély, a virágokban, magaskórós növényekben gazdag dús növényzetű tisztások, az erdő aljának hűvös-nyirkos avarja, a megfelelő átnyaraló-áttelelő helyek a hernyók számára, az idős fák kéregrepedései mint legalkalmasabb bábozóhelyek stb. Mindennek együtt kell jelen lenni ahhoz, hogy sikeresen szaporodó, tenyésző népesség foglalhassa el az adott élőhelyet. A másik tanúság abból a tényből adódik, hogy a nőstény lepkék egy csomóba rakják le nagyszámú petéiket, és a fiatal hernyók is százával élnek egy-egy szövedékben. Ez azt is jelenti, hogy egy-egy petecsomó vagy hernyófészek pusztulása akár egyedek százainak pusztulását is jelenti. Mindennek az a következménye, hogy egy ilyen faj életében akár a tömeges elszaporodás, akár pedig a katasztrofális egyedszámcsökkenés a megszokott, „kézenfekvő” jelenségek közé tartozik. Mivel a népességek szaporodását kifejező matematikai formulákban a szaporodóképességet (reproduktivitás) „r” betűvel szokás jelölni, az ilyen életmenetű fajokra szoktuk azt mondani, hogy környezetükkel szemben ún. „r-stratégiát” játszanak. Ebben a játszmában benne van a lehetőségek gyors kihasználására való képesség, de benne van a hirtelen pusztulás kockázata is, ha a körülmények rosszra fordulnak. Sajnos a díszes tarkalepke legtöbb európai népességénél éppen ez következett be, sőt részben nálunk is. Éppen ezért nem szabad „elbíznunk magunkat”, ha azt látjuk, hogy ez a nagyon szép lepke nálunk még többfelé gyakori, sőt egyes helyeken, egyes években tömeges is lehet. E mögött a valóságban nagyon erős sebezhetőség rejlik! A természetvédelmi kategorizálás éppen az ilyen fajokat minősíti sebezhető (vulnerabilis) fajoknak, amelyek élőhelyei megkülönböztetett figyelmet érdemelnek.
Sok tekintetben a díszes tarkalepkéhez hasonló az Alföld-peremi keményfás ligeterdőkben néhány helyen előforduló kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne) is. Életmenetét már más helyen ismertettük, most az kívánkozik ide, hogy e faj népességei is csak ott tenyészhetnek sikeresen, ahol meghatározott térbeli rendben együtt vannak a különböző egyedfejlődési szakaszok által igényelt élőhelyek: a keltikékben gazdag, kellően üde talajú erdő és a kifejlett lepkék táplálkozásához és párosodásához szükséges nyílt, napfényes és virágokban gazdag rajzóhelyek.
A fiatal hernyók a kőrisfaágakon szövedéket készítenek, innen járnak táplálkozni
V. Z.
