Borókások rovarvilága
Borókások rovarvilága
A homoki nyáras-borókások (Junipero-Populetum albae) meszes homokterületeink növényzeti szukcessziójának egyik fontos állomását alkotják. A zárt magyar csenkeszes homokpusztai gyepben cserjék és fák telepednek meg, ezáltal egy sajátos, ligetes növényzeti kép alakul ki.
Száraz fatörzsekben fejlődik a bársonyos darázscincér
A társulás mozaikossága kedvez a fajgazdag rovarközösség kialakulásának. A fákon és cserjéken élő rovarközösségben nagy számban vanak azok a fajok, amelyek valamelyik fejlődési szakaszukban nyárfafélék leveleit fogyasztják. Közöttük vannak állatföldrajzi szempontból érdekes, az Alföldre jellemző fajok, pl. a szubmediterrán elterjedésű nyárfaövesbagoly-lepke (Catocala puerpera) és a pontus-pannóniai (Enargia abluta) lombbagoly-lepke. A színes hátsó szárnyú övesbaglyok (Catocala) közül egyébként több, nagyobb elterjedésű faj is honos nyárasainkban, így a legnagyobb hazai faj: a kékköves bagolylepke (Catocala fraxini) és a főként alföldi elterjedésű közönséges övesbagolylepke (C. elocata). Számos nyárfán fejlődő, lombfogyasztó hernyójú lepkefaj ősszel rajzik, ezek színe a száraz levelekhez hasonló, ilyen a nyárfaőszibagoly (Xanthia ocellaris), a foltos sárgabagoly (X. gilvago) és a kénsárga őszibagoly (X. icteritia). Gyakoriak nyárasainkban azok a törpe méretű molylepkék is, amelyek hernyói a nyárfa levelében aknázó életmódot folytatnak, pl. a Nepticulidae család tagjai. Igen sok levélbogár-féle (Chrysomelidae) lárvája és kifejlett alakja fogyasztja a nyárfák leveleit; itt a fajállomány nem tér el lényegesen attól, amelyet az alföldi puhafás ligeterdők esetében már láttunk. Igen sok fatestben fejlődő rovar lárvája él homoki nyárasainkban. Leglényegesebb csoportjaik: a farontó lepkék (Cossidae), néhány nagyobb termetű üvegszárnyú lepke (Sestidae, pl. a bögölyszitkár – Paranthrene tabaniformis), nagyszámú díszbogár (Buprestidae), pl. az osztrák díszbogár (Eurythyraea austriaca), a szeplős díszbogár (Poecilonota variolosa) és a sok tápnövényű nyárfadíszbogár (Dicerca aenea), továbbá a sok cincér (Cerambycidae), különösen a darázscincérek (Xylotrechus, Plagionotus-fajok) és a nyárfacincérek (Saperda-fajok) közül.
Új és érdekes elem viszont a boróka (Juniperus communis) jelenléte. Rajta több tápnövény-specialista lepkefaj hernyója él, elsősorban az araszolók (Geometridae) családjából, pl. törpearaszolók (Eupithecia ericeata, E. sobrinata), ill. a Thera nem egyes fajai. A fésűs levéldarazsak (Diprioninae) egyik neme is borókára specializált (Monoctenus-fajok).
A nyáras-borókások gyakori cserjéje a sóskaborbolya (Berberis vulgaris). Virágát a hártyásszárnyúak mellett főleg zengőlegyek (Syrphidae) porozzák be. Rajta fejlődik a sóskaborbolya-bagoly (Auchmis comma) hernyója. Gyepszintjük élővilágában a zártabb homokpusztai gyepek fajai dominálnak: változatos sáskaközösség, igen sok kis termetű kabócaféle, mezei poloska stb. A sokféle kaparódarázs, hangya és pók jelzi azt, hogy a növényevő rovarokra fajgazdag ragadozóegyüttes épül.
Más jellegű borókás társulások alakultak ki mészszegény aljzaton. Két fő területüket érdemes megemlíteni: a Barcsi Borókás tájvédelmi körzetét és az Aggteleki-karszt ún. „fedett karsztját” Aggtelektől délre-délnyugatra. Ezek csapadékosabb területek, ahol nem érvényesülnek úgy a mediterrán klímahatások, mint a nyáron csapadékszegény, egyre süllyedő talajvízszintű Kiskunságban. Faunájukban sajátos módon elegyednek a nyíresek, a nyáras ligetek, a nyárra kiszáradó láprétek, a száraz gyepek és törpecserjések (pl. csarabosok) és a borókasások.
Alföldi nyárasainkban gyakori a közönséges övesbagoly
V. Z.
