Petényi kezdte, Vásárhelyi folytatta
Érdekes megfigyeléseket végezhetünk a terráriumban tartot (nem védett) rágcsálókkal kapcsolatban. Sok mindent megleshetünk, amire egyébként az állatok rejtett életmódja miatt nincs lehetőségünk. A lehetséges terráriumlakók egyike a törpeegér. Szeret kúszni, akrobatikus ügyességgel mozog a növények szárain, ezért számára „lakást” kell berendeznünk. Legyen minél nagyobb, és ne feledkezzünk meg a szellőzésről! Ha az állatokat párban tartjuk, és elegendő fészekanyagot, száraz nádleveleket, fűszálakat helyezünk be, előbb-utóbb megkezdik a csinos fészek építését. A terrárium magas részében a nádszálak ne álljanak túl sűrűn, 6–7 szál éppen elegendő.
A fenékrészre pormentes faforgácsot, tőzeget vagy mohát tehetünk, az aljzatot időről időre cserélni kell. A berendezéshez tartozhat egy kisebb, üreges fatuskó, amelyben szívesen bujkál az egér.
A törpeegér napi táplálékszükséglete kb. 4 gramm vegyes mageleség (búza, köles, zab, rozs), adjunk ezenkívül egy gerezd almát és egy darabka sárgarépát is. Napraforgót, diót, sajtot csak „ünnepnapokon”, időnként és módjával, mert hízlalnak, és a törpeegér hajlamos a hízásra. A kiegészítő rovartáplálék tavasztól őszig napi néhány sáska, szöcske vagy kisebb bogár, télen lisztkukacot adhatunk. Az almára szórjunk hetente 2-3 alkalommal kevés kalcium-foszfátot (gyógyszertárban kapható), és hetente egyszer vitaminkészítményt. Örömet szerezhetünk az apró egérkének a nyár elején egy-egy szárával adott gabonakalásszal, ahol, akár a szabadban, magának kell a kalászhoz másznia és farkával is kapaszkodva egyensúlyoznia, hogy a magokhoz jusson.
Ha azt vesszük észre, hogy a nőstény gömbölyödik, nehezebben mozog, vemhes, a hímet ideiglenesen távolítsuk el a terráriumból. Nem mindegyikük nevezhető ugyanis példás családapának. Az viszont élményt jelenthet bárki számára, amikor a kicsinyek először másznak ki a fészekből és indulnak el, eleinte kissé még bizonytalan mozdulatokkal, felfedezőútra a terráriumban.
Törpeegeret nem lehet vásárolni az állatkereskedésben! Magunknak kell megfognunk, de a vadászat, az egerészés izgalmai is hozzátartoznak a törpeegértartás örömeihez. Eredménnyel használható az almával vagy dióval csalizott kis élvefogó láda, a nádas vagy a gazos árokpart mentén egy darab palára állított és fél dióval felpeckelt virágcserép, de ha felemelünk egy már régebben a fűben heverő nádkévét, vagy átrakjuk ősszel a mezőn felejtett kukoricakévéket, egy kis ügyességgel kézzel is foghatunk törpeegeret.