Utóélete
Utóélete
Weöres alkotói típust teremtett a magyar irodalomban, és ennek a típusnak ő az egyetlen képviselője. Hatása is jelentékeny, hosszúénekeiből éppúgy tanultak a nála fiatalabbak, mint formai kísérletezéseiből, „szövegverseiből”. Sajátos, különös irodalomtörténeti, sőt talán gondolkodástörténeti tény viszont az, hogy életművének lényege éppúgy folytathatatlannak látszik, mint a tőle oly távol álló Adyé.
Weöres Sándor a Törökvész utcai házuk kertjében
Weöres Sándor levele Füst Milánhoz
1939. július 31-én
Részlet
Amit Mester kozmikus szomorúságnak, egyetemes szomorúságnak nevez, és ami Mester költészetének fundamentuma, ezt át tudom érezni, és teljes megdöbbentő hatalmasságában fel tudom fogni, de nem tudnám magamévá tenni. Nálam valahogy minden akörül kristályosodik, hogy a világban lépcsőzetes haladást látok, a variánsok és lehetőségek periodikus gyarapodását látom; egymás után jelentek meg egyre bonyolultabb tényezők: szervetlen anyag, élet, állati akarat, emberi értelem; a világ szakadatlan összetettebbé válása nyitva hagyja azt a lehetőséget, hogy az élet valamilyen ismeretlen cél felé tendál. És ez emberiség vállalja is öntudatlanul ezt a célba törekvést, hiszen szakadatlanul újabb meg újabb tényezőkkel gyarapítja az életet. Lehet, hogy az egyetemes cél csak látszat; de feltételezése mindenesetre jogos, hiszen az élet nem egy helyben álló vagy összevissza kanyargó, hanem a leghatározottabban halad a csak anyagi lételtől a szellemi létezés felé. Lehet, hogy még nincs cél; de jobb esetleg becsapódni, mint megfutni és nem vállalni a lehetőségeket.
1939. július 31-én
Részlet
Amit Mester kozmikus szomorúságnak, egyetemes szomorúságnak nevez, és ami Mester költészetének fundamentuma, ezt át tudom érezni, és teljes megdöbbentő hatalmasságában fel tudom fogni, de nem tudnám magamévá tenni. Nálam valahogy minden akörül kristályosodik, hogy a világban lépcsőzetes haladást látok, a variánsok és lehetőségek periodikus gyarapodását látom; egymás után jelentek meg egyre bonyolultabb tényezők: szervetlen anyag, élet, állati akarat, emberi értelem; a világ szakadatlan összetettebbé válása nyitva hagyja azt a lehetőséget, hogy az élet valamilyen ismeretlen cél felé tendál. És ez emberiség vállalja is öntudatlanul ezt a célba törekvést, hiszen szakadatlanul újabb meg újabb tényezőkkel gyarapítja az életet. Lehet, hogy az egyetemes cél csak látszat; de feltételezése mindenesetre jogos, hiszen az élet nem egy helyben álló vagy összevissza kanyargó, hanem a leghatározottabban halad a csak anyagi lételtől a szellemi létezés felé. Lehet, hogy még nincs cél; de jobb esetleg becsapódni, mint megfutni és nem vállalni a lehetőségeket.
A Psyché rajzait Gyulai Liviusz készítette
