Hitújítók és vállalkozók
Hitújítók és vállalkozók
Azok a hatalmas változások, amelyek a 16. század során vallási téren bekövetkeztek és amelyek az addig egyöntetűen katolikus ország lakosságát vallásilag döntően megosztották, különösen fokozták a könyvnyomtatás és kiadás jelentőségét. A reformáció, amelynek három ága meggyökerezett Magyarországon, felfedezte a nyomtatásban rejlő propaganda-erőt. Minthogy különös súlyt helyeztek a Biblia népnyelvre fordítására, több protestáns nyomda alapításának elsődleges célja épp ennek kiadása volt. A 16. század legkiemelkedőbb irodalmi és nyomdászati teljesítménye a teljes protestáns bibliafordítás, a Vizsolyi Biblia (1590).
Magyarországon, Európa más országaihoz hasonlóan a nyomdászat szabad mesterségnek számított, tehát a nyomdászok – a könyvkötőktől eltérően – nem alkottak céheket. Bár Rudolf császár a Habsburg-birodalom területén a nyomdák tartását engedélytől tette függővé (1599), a hazai nyomdák többsége korszakunkban királyi engedély nélkül is működhetett. Feudális viszonyok között a nyomdaalapítás a mindenkori patrónustól függött. Ez lehetett egy-egy főúri személy, vagy város, egyház. A magyarországi nyomdatörténetben mindegyikre van példa. Legbiztosabb a város védelme és felügyelete alatt működő nyomdahely, vagy valamely egyház és annak intézménye mellett működő nyomda léte volt. Ezzel szemben a főúri patrónus védelme alatt dolgozó nyomdász helyzete bizonytalan volt.
A török hódoltság területén a létbizonytalanság, a lakosok elvándorlása és a szegénység nem tette lehetővé egyetlen nyomda működését sem a 16–17. század folyamán. Magyarország nyomdászati térképén csaknem kétszáz évig hatalmas fehér folt jelzi a hódoltsági területet. Erdélyben a kiadványok számát, és ezen belül a magyar nyelvűek arányát tekintve kiemelkedő szerepet játszott a kolozsvári Heltai-nyomda, ugyanígy a hódoltsági területhez legközelebb eső debreceni városi nyomda. Az erdélyi szászok kiemelkedő, korai nyomdaalapítása a brassói és a szebeni műhely. Ugyanitt az ortodox románság számára is nyomtattak cirill betűs egyházi könyveket.
A királyi Magyarország állandó nyomdahelyei közül kiemelkedő az evangélikus Bártfán működő tipográfia és a katolikus érseki nyomda Nagyszombatban. Ez utóbbi volt a 16. századi Magyarországon az egyetlen katolikus kézben lévő nyomda. Összességében a 16. századi könyvtermés mai ismereteink szerint kb. 900 mű, nyelvi megoszlásuk tekintetében a latin nyelv vezet.
A magyar nyomdászat és könyvkiadás tendenciái a 16. és 17. században sok közös vonást mutatnak, bár a 17. században a nyomdaalapítás motívumai között háttérbe szorul a hittérítés. Nagyjából azonos a nyomdahelyek száma, a 17. századra azonban a kiadványok mennyisége megötszöröződik a korábbi századhoz képest. Általában hosszabb életűek a vállalkozások. Ritkán fordul elő, hogy egy nyomdahelyen egynél több műhely is dolgozzon. Még forgalmasabb városok sem bírnak el két műhelyt. A század folyamán az erdélyi és Partium-beli nyomdászat a korábban alapított műhelyeken túl még a gyulafehérvári, a váradi és a sárospataki tipográfiával bővül, míg a királyi Magyarország legjelentősebb műhelyévé az egyetem mellett működő nagyszombati akadémiai (egyetemi) nyomda válik.
