Színház, színpad, díszlet, jelmez
Színház, színpad, díszlet, jelmez
A színpadon vált élővé a dráma, olvasásra szánt drámát ekkor nem írtak. Ezért nagyon fontos volt, hogy a díszlet, a jelmez, a világítástechnika hihetővé, valóságossá tudja varázsolni a sokszor gyengécskén megírt darabot. Ezek azonban az iskolát fenntartó felekezet vagy a szerzetes rend anyagi lehetőségeitől függtek. E tekintetben a jezsuita iskolák álltak a legjobban. A rend tagjai a színházterem létesítésére gazdag pártfogókat nyertek meg. Ilyen volt Esterházy Pál a 17. század végén a 18. század legelején, aki fiatal diákként maga is több műben fellépett. Nagyszombatban 1627-ben két színháztermet létesítettek a jezsuiták. A nagyobban a nyilvános előadásokat, a kisebben a zártkörűeket tartották. Gyakran játszottak alkalmi színpadokon. 1657-ben a nagyszombati diákok Trencsénben a templomszentelés napján színpadi játékkal szórakoztatták a közönséget. 1699-ben Telekesi István egri püspök azt kérte a jezsuitáktól, hogy a következő esztendőben az egri vár hősi védelméről és Dobó Istvánról mutassanak be egy drámát. 1700-ban sokan meg is tekintették a kívánt darabot, méghozzá természetes környezetben. A hátteret az enyhén emelkedő domboldal végében húzódó városfal és a két bástyakiszögellés adta, a dombon a várból kölcsönkért ágyút állították fel, s a hatás kedvéért a jelenetek végén el is sütötték azt. A 18. század közepén elkészült az egri gimnázium épülete. A máig meglévő épület teljes második emeletét a színházterem foglalta el. A pesti piarista színházterem berendezésének költségeit a város biztosította, s a polgármester gondoskodott a tervek elkészíttetéséről is. A leendő színházhoz kapcsoltatta az ide tartozó folyosót, majd a rendelkezésre álló nyolc ablaknyi teret ketté osztotta. A megfelezett területek közül az egyiken a színpadot, a másikon pedig a nézőteret építtette ki. Az első sorokban zártszékeket készíttetett a városi előkelőségek számára, a többi sort pedig lépcsőzetesen megemeltette, hogy a drámát a terem leghátsó sorából is lehessen látni. Valahol a színpad közelében kerítették el a helyet a zenekar számára. A besztercei piarista gimnázium színháza alig volt kisebb, mint a templom. A színi előadásokra tehát majdnem ugyanannyi nézőt vártak, mint amennyi hívőt a templomba. A protestáns iskolák közül talán a legtöbbet Bártfán az evangélikusok költöttek a színházra. 1789-ben elkészíttettek egy tervrajzot, amelynek alapján a színpadot akarták megépíteni. Sajnos, a terv soha nem valósult meg. Vigasztalanabb a kép a nagypalugyai és a késmárki evangélikus iskolákban. Bucholtz György írja naplójában, hogy 1721-ben Nagypalugyán a színpadot a templomban maga ácsolta össze, s a színfalakat is maga készítette.
Ha ennyire gazdag színházi múlttal rendelkeznek iskoláink, természetes, hogy jelmezekre, kellékekre is szükségük volt. A pozsonyi evangelikus líceum leltára bizonyítja, hogy 1663-ban az iskola jelmez- és kelléktára két nagyobb láda volt. Az egyik tartalmát negyven tételben sorolták fel: különböző színű és anyagú katonazubbonyokat, csizmákat, aranyozott koronát, sisakokat, harisnyákat és egyebeket, a másik ládában olajlámpásokat, gyertyákat és jelmezeket tartottak. A nagyszombati jezsuiták 1689-ben száz imperiálisért vásároltak az előadásokhoz öltözékeket. 1692-ben a színháztermet függönyökkel díszítették, a nézők számára székeket vásároltak, s a terem hátsó traktusában chorust készíttettek, s a színpadra díszleteket vettek. Ezeket a költségeket Esterházy Pál vállalta magára. 1695-ben újabb díszletekre költöttek, s úgy képezték ki a színpadot, hogy azon hat színhelyet is tudjanak gyorsan váltani. Egerben a jezsuiták valamiféle vízi gépezetet is működtettek. 1696-ban a nagyszombati jezsuiták Velencéből vásároltak díszleteket. Szegényebb iskolákból másféle adatok kerültek elő. A kézdivásárhelyi minoriták színre vittek olyan darabot, amelyen a szereplők nyakukban viselték egy táblára írva szerepnevüket. Egerben a minoriták nagypéntekenként olyan körmeneteket tartottak, amelyeken néhányan Krisztus-korabeli jelmezekbe öltözködtek. Vonult a menetben Mária, Jézus anyja, Mária Magdolna és Veronika. Sárospatakon a jezsuiták iskolájában a rend feloszlatása (1773) után egy ládában tartott jelmezekről és hangszerekről is készült leltár. Kisszebenben a piaristák gimnáziumában a 17. század legvégén felvett leltár szerint volt egy előfüggöny, amelyre a kilenc múzsát és Apollót festettek, a hátsó függönyre festett kép egy erdőt és egy forrást ábrázolt. Ezt a hátsó függönyt szükség szerint tudták váltani egy piros színűvel. A hatalmas vaskandeláberekre helyezett világító eszközök mögé tükröket állítottak különböző szögben, s ezek tudták a gyenge fényt megsokszorozni. Két oldalt három-három festett díszlet állt. A színpadot könnyű textíliával oldalról, fölülről és hátulról is körbefogták, ezzel igyekeztek a hangot a közönség felé irányítani.
