Heltai, Bornemisza
Heltai, Bornemisza
Elbeszélő prózánk első nagy mesterét, Heltai Gáspárt (megh. 1574) kereső nyugtalansága és ügyes, vállalkozó szelleme fokról fokra vezették el a magyar nyelvű széppróza műveléséhez. Száz fabula (Kolozsvár, 1566) címen ő is megjelentetett egy aiszóposzi mesekiadást egy bővített német gyűjtemény és más források művészi igényű átdolgozásával. A protestáns társadalombírálat és erkölcsnevelő célzatosság mellett a mesélés gyönyörűsége is vezeti, a meséket kibővíti, a mesék értelmének prózai összefoglalásába új történeteket iktat. Párbeszédei valódi összeütközések, nyelve érzékletes, alkalmazkodik a beszélők egyéniségéhez, kiaknázza a humor lehetőségeit. Ponciánus császár históriája (Kolozsvár, 1572 k.) c., németből fordított műve egy indiai keretes elbeszélésfüzért formál reneszánsz novellagyűjteménnyé. Ez a mű 1573-ban Bécsben is megjelent egy ismeretlen, humanista ízlésű fordító latinból készült változatában; e munka kevésbé telivér reneszánsz alakokat szerepeltet, de nyíltan meri vállalni a szórakoztatás igényét, amelyet Heltai az oktató moralizálással takart el.
Bornemisza Péter (1535–1584) prédikációit kezdettől a lélekelemzéshez való vonzódás jellemezte. Prédikációi 4. kötetében látott napvilágot Ördögi kísértetekről (Sempte, 1578) c. műve, a lélekelemző próza (irodalmunkban szerényen képviselt) ágának első és igen magas színvonalú alkotása. Tárgyalásában az ördög nem testi létező, hanem a nagy erkölcsi felelősséggel és a megnövekedett szerepű, de még föltáratlan működésű lélekkel küzdő ember pszichés jelensége. Művét önkínzó őszinteség, a válaszkeresés nyíltsága jellemzi mind a szexuális élet, mind az értelmiségi felelősségvállalás s az attól való menekülés, a megrendítő kételkedés nagy kísértéseinek elemzésében.
A 16. századi széppróza népszerű változatából kevés mű őrződött meg, de nagy műfaji gazdagságban, bizonyítva, hogy ez a kevés mű gazdag irodalmi ág fennmaradt tanúja. Az Nagy Sándornak, macedónok győzhetetlen királyának históriája (Kolozsvár, 1572–74 között) kalandos hős-regény, a görög és latin közvetítéssel született fiktív életrajz újszerű, önmegvalósító hősként ábrázolja Nagy Sándort, aki irodalmunkban elsőként nem elszenvedi, hanem végrehajtja vállalt sorsát, a múlandóság parancsa ellen védekezve, és rövid életében legyőzve azt. E műfaj paródiája az eredeti magyar, csak kéziratban fennmaradt Mankóczi István viselt dolgai (16. század vége), amely a kötekedő falusi legény tetteit szabályos hős-életrajz szerkezetben és fennkölt hangnemben meséli el. A Salamon királynak... Markalffal való tréfabeszédeknek rövid könyve (Kolozsvár, 1577) című középkori eredetű trufagyűjtemény (egyúttal stílus- és műfajparódia) a kisembernek ad elégtételt azzal, hogy Markalf a maga vaskos paraszti eszességével fölébe kerekedik Salamon bölcsességének. A mű később a ponyvairodalomban is megjelent, egyes elemei folklorizálódtak.
A 17. századra a széppróza terjedésének, világivá és szórakoztatóvá válásának folyamata elakadt. A további fejlődésnek nem kedvezett a szórakozás igényét elítélő barokk erkölcsi szigora. A tudós elbeszélő próza a vallásos irodalomba szorult vissza, a szórakoztató elbeszélő irodalom értékeit szerényebb szinten a népszerű irodalom és a ponyva mentette át.
Az Szent Patricius purgatóriumjáról való história (Bécs, 1655 után)
Az kopaszságnac diczireti címlapja (Kolozsvár, 1589)
