Szenci Molnár Albert (1574–1634) | Pannon Enciklopédia

Szenci Molnár Albert (1574–1634)

A protestáns humanizmus és egyben a magyar reformáció irodalma betetőzőjének Szenci Molnár Albertet tartja az irodalomtörténet-írás. A pozsony környéki kis mezővárosban, Szencen született tehetséges fiatalember kezdetben a szokásos pályán indult el: először a hazai iskolák (köztük Gönc, ahol levélhordó fiúként maga is segített Károlyi Gáspár vizsolyi Bibliájának kinyomtatásában), majd a külföldi egyetemek. Ekkor azonban valami egészen szokatlan dolgot csinált: szabályosan beiratkozott Európa legjobb protestáns humanista gimnáziumába, a strassburgiba, majd ugyanott a főiskolai tagozat előadásait hallgatta. Ez három esztendeig tartott, ami elütött a magyar diákok többségének kényszerből (pénzhiányból) kialakult szokásaitól, azok ugyanis többnyire csak egy-két évig tanultak külföldön. Ezzel sem elégedett meg, egy rövid utazáson bejárta Itáliát, s így megismerte Európa katolikus felét is, majd sorra látogatta Németország protestáns (főként református) egyetemeit, főiskoláit, kulturális központjait. Heidelberg, Herborn, Frankfurt am Main, Altdorf, Amberg, Marburg és Oppenheim voltak életének fő színterei; eleinte még tanult, később dolgozott és a műveit írta, végül megnősült, elvéve feleségül Kunigunda Ferinarit (Wildprätert), egy neves német értelmiségi család sarját. Kapcsolatban állt a hazai és külföldi protestáns tudósvilág legjelesebb képviselőivel, s tudatos írói és kiadói programot hajtott végre, amellyel hazáját és egyházát kívánta segíteni. Jól látta azonban, hogy programjának végrehajtásához egyre kevésbé alkalmasak a magyarországi viszonyok, ezért még a konfliktusokat is vállalta otthoni, őt hazahívni kívánó pártfogóival.

Szenci Molnár Albert arcképe

Részlet Szenci Molnár Albert XXIX. zsoltárából

Az Úr szava megzendöl,
Az vizeken megdördöl,
Mennydörgő dicsősége
Elhat az nagy tengerre...

Az Úrnak szava széjjel
Sebes tűzlángot lövell,
Az pusztát megrettenti,
Az Cadést megrendéti.
Az Úr szava úgy megzendül,
Hogy az szarvas idétlent szül,
Nagy harsagásától annak
Az erdők fölszakadoznak.

De az ő templomában,
ő hívei mindnyájan
Hirdetik nagy erejét,
Beszélik dicsőségét.
Az Úr ült az özönvízen,
Mint bíró ítélőszéken,
Az Úrnak ő királysága,
Örökké megáll országa...

1604-ben jelent meg első munkája, latin-magyar és magyar-latin szótára, melyben jelentősen támaszkodott az elődök (Calepinus-szótár, Baranyai Decsi János) munkásságára. Művét még kétszer kiadta (1611, 1621), s görög értelmezéssel is bővítette, ezzel csaknem két évszázadra meghatározta a magyar szótárirodalmat. 1607-ben látott napvilágot zsoltároskönyve, amellyel a reformáció énekköltészetét juttatta el a csúcspontra. A reformátusok az ő korában egész Európában az ún. genfi zsoltárokat énekelték, amelyek francia szövegét egy költő és egy teológus, Clement Marot és Théodore de Bčze szerezték. Szenci Molnár ezt a művet fordította magyarra, valószínűleg nem az eredeti nyelvből, hanem annak német és latin fordítása felhasználásával. A százötven zsoltárt százharminc dallamra lehetett énekelni, s a százharminc dallamhoz csaknem ugyanannyi versforma tartozott, így a magyar Zsoltárkönyv eddig nem látott formai sokféleséget hozott a magyar költészetbe. Nemcsak a református (protestáns) gyülekezeti éneklést határozta meg máig ható érvénnyel, de mint egyéni költői teljesítmény is messze kiemelkedett az átlagból.

A kiadói program része volt a Károlyi Gáspár által fordított Biblia két új kiadása is (1608, 1612). A protestáns humanizmus nyelvi érdeklődése újabb dokumentumának számít az 1610-ben megjelent Novae Grammaticae Ungaricae (Új magyar nyelvtan), amelyet a nyelvünk iránt érdeklődő Móric hesseni őrgrófnak írt. Ez az első teljes, mondattant is tartalmazó magyar nyelvtan, amely azonban még magán viseli a latinos grammatikai gondolkodás nyomait. Hogy mennyire érdekelték Szenci Molnárt a nyelv lehetőségei, mutatják latin rejtvényei (Analecta Aenigmatica, 1608) és költői játékai, képversei (Lusus Poetici, 1614), valamint az 1610-es években szerzett magyar időmértékes alkalmi versei – nem véletlen, hogy ez idő tájt a baráti társasága, a Németországban tanuló magyar diákok értelmesebbje is ilyeneket kezdett írni. Első alkotói korszakát egy hazatérési kísérlet zárta: 1612 és 1615 között lelkészi hivatalt vállalt a Dunántúlon és Komáromban, majd Erdélybe utazott Bethlen Gáborhoz, végül mégis visszament Németországba, nem utolsósorban azért, mert német felesége nem tudta megszokni az országot.

A második korszakban Oppenheimban volt kántor majd rektor, később Heidelbergbe költözött. A város mint a pfalzi választófejedelemség székhelye a szerveződő protestáns szövetség központja volt, Szenci Molnár Albert valószínűleg titkos diplomáciai feladatot is teljesített, s Bethlen Gábor és V. Frigyes választófejedelem között közvetített. A svájci reformációt követő nyugat-európai egyházakban ekkortájt kezdődtek el a belső harcok a konzervatívok és az újítók között. Ő jó kapcsolatban volt az ún. ortodoxokkal (szó szerint igazhitűekkel – ebben az összefüggésben konzervatívot jelent), de nyitott volt az Angliából jövő puritanizmus (demokratikus reformokat követelő egyházi megújulás) eszméi felé is. Ekkor fordította le a választófejedelem ortodox udvari prédikátorának, Abraham Scultetusnak a prédikációit (1617), valamint a reformáció százéves jubileumán elmondott ünnepi beszédét (1618). 1621-ben jelent meg Imádságos könyvecskéje, előszavában a nők művelődéshez való jogának elismerésével, ugyanekkor látott napvilágot szótárának harmadik kiadása, amelyhez egy német iskolaügyi összeállítást csatolt, mindkét esetben a herborni főiskola erőteljes hatása figyelhető meg. 1622-ben az időközben kitört harmincéves háború során az ellenséges császári csapatok elfoglalták Heidelberget, Szenci Molnárt kirabolták és megkínozták, ezért Hanauba menekült. Itt adta ki 1624-ben régóta készülő fordítását, Kálvin fő teológiai művét, az Institutiót, mellyel egyházi kiadói programjára feltette a koronát, s jelentős lépést tett a magyar protestáns teológiai szaknyelv megteremtése felé.

Életének utolsó szakaszában hazatért Magyarországra: 1625-től Kassán, 1630-tól haláláig pedig Kolozsvárott élt. Figyelme egyre inkább csak a teológia felé fordult: 1625-ben egy antológiát szerkesztett a Szerencs melletti Bekecs református templomának felszentelésére, 1630-ban pedig kiadta utolsó fordítását a Discursus de summo bono (Értekezés a legfőbb jóról) című művet. Szándékában állt még németből lefordítani a puritanizmus egyik alapművét, L. Bayley Praxis pietatis (A kegyesség gyakorlása) című könyvét, de amikor megtudta, hogy Medgyesi Pál angol eredetiből dolgozik ugyanezen, ifjú kollégáját biztatta a munka folytatására.

Szenci Molnár Albert címszavai a szótárból 1604

Altorfium (=Altdorf)... Városka az noribergai (=nürnbergi) urak tartományában, melyben ez noribergai tiszteletes tanács gazdag akadémiát fondált 1573. esztendőben, holott ez Dictionariumot (szótárat) írta Albertus Molnár 1603. esztendőben.

Argentina et Argentoratum (= Strassburg, Strasbourg)... Németországnak az Rhenus vize mellett Alsatia tartományban való szép és erős városa. Itt oly magas tornyó ékes templom vagyon, kinek Európában nincsen mása. Vagyon ismét itten egy híres akadémia, kiben eleiről fogva sok bölcs emberek tanítottak, holott én is, ki ezt magyaról írom, negyedfél esztendeig laktam ifjabb koromban.

Herborna... Németországnak Nassovia tartományában való város, kiben jeles és híres skóla vagyon, az ki az akadémiákkal vetekedik némelyeket meg is halad.

Szenci Molnár Albert időmértékes versfordításai Thúri Farkas Pál latin epigrammáiból

Számkivetésben járt ez földön Krisztus urunk is,
Járjuk el ez járást hát mi is ő tagai.
Az szent könyvek után, kiket az nagy apastalak írtak,
Ennél jób könyvet még soha senki nem írt.

(Kálvin Institutiójáról)

Szenci Molnár Albert Kálvin-fordításának címlapja, Hanau, 1624. Kálvin, Szenci látható

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem