A Partium szülötte
A Partium szülötte
Sződemeter, ahol 1790-ben Kölcsey megszületett, az akkori Magyarországnak azon a részén fekszik, amelyik történelme során hol Erdélyhez, hol a Magyar Királysághoz tartozott, hol pedig önálló igazgatási területet alkotott a Partium többi vármegyéjével. A nemzeti kultúra egységének s a két haza (Erdély és Magyarország) uniójának gondolata – Kölcsey pályájának vezérlő eszméi – szükségképpen ebben a térségben fogalmazódtak meg először, s e térség nemesi értelmisége vált a legfogékonyabbá a kor új eszméinek (felvilágosodás, német idealista filozófia) befogadására. A sors véletlenjei (korán árvaságra jut, elveszti fél szeme világát) befelé forduló, zárkózott gyermekké formálják, s e körülmények éppúgy magyarázzák rendkívüli vonzódását a könyvek világához, miként a debreceni református kollégium könyvtárának kiemelkedően gazdag kínálata.
Az iskolából kikerülő 18 éves ifjú műveltségében már jelen vannak azok a szemléleti elemek, kulturális élmények és szellemi impulzusok, amelyek az életpálya későbbi szakaszait meghatározzák. Jelen van az az ízlés-minta, amelyet a görög-latin klasszikusok kínálnak, jelen van a görög filozófia életbölcseletet sugalmazó hatása: a „cinikusok” tanítása, a sztoicizmus morálja s egyfajta pogány vallásosság iránti hajlam, de hatnak már a francia felvilágosodás és a német filozófia (Herder, Kant, Schiller) eszméi is – egyidejűleg a kortárs francia és német irodalom új irányzataival. S mindez a „kívülről” sugárzó műveltséganyag szinte észrevétlenül rakódik rá a 18. századi protestáns magyar nemesség Kölcsey alkatát is formáló eszmei örökségének alaprétegére. Azaz ott van ebben a szellemi örökségben a feudális rendi nemesség osztály- és nemzettudata, s ott van a kurucos-ellenzéki szellemű magyarországi kálvinizmus vallásos lelkülete is.
Kölcsey Ferenc unokaöccsének szóló munkájában, a Parainesisben olvasható: „Minden erény önáldozattal jár..., azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van”
Kölcsey szülőháza Sződemeteren
