Az ötvenes évek regényei

Teljes szövegű keresés

Az ötvenes évek regényei
Jókai hatalmas termékenysége valójában az ötvenes évek során bontakozott ki: szinte beláthatatlan, hogy annyi más elfoglaltsága mellett hogyan maradt ideje, hogy évente megjelenő regényeit, novelláit megírja. A szabadságharc utáni első években jórészt színes történeti környezetben játszódó, nagyszabású történelmi és egyéni (szerelmi) szenvedélyeket festő kalandos regényeket írt, akár a magyar történelmet, akár távolabbi világokat választván témául (előzőkre példa: Erdély aranykora, s folytatása: Török világ Magyarországon, 1852–53; az utóbbira a török birodalom belső bomlását tárgyazó Fehér rózsa és A janicsárok végnapjai, 1854); majd a magyar közelmúlt (a reformkor negyedszázada) fontos folyamatait és eseményeit feldolgozó vagy illusztráló nagyszabású tablókat alkotott – e regényei hozták meg számára a legszélesebb olvasóközönség elismerését is (A régi jó táblabírák, 1856, Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán, 1854). Jókai e regényeiben, melyek persze nem mindig mentesek a hazafias retorika és a nemzeti mítoszképzés túlzásaitól, a romantika eszközeinek teljességét mozgósítja: egyrészt – erkölcsi princípiumainak megfelelően, a jó és gonosz párharcának folyamatos ábrázolásaként – ideálisan jó és gonosz szereplők mozgatásával él (e gesztusa révén értek el művei sokszor irodalmon túl is mutató jelentős politikai vagy erkölcsi hatást; igaz, e gesztusa hívta ki, sok kritikusa részéről, az egyszerűsítés nem mindig jogtalan vádját is), másrészt azonban az a világ, melyben szereplőit mozgatja, oly sokféle, oly sok szinten mozog egyszerre, oly sokféle világnézetnek és hangulatnak tud egymás mellett helyet és súlyt adni, hogy mindez akár a főszereplők túlidealizálását is ellensúlyozhatja (e sokféleségnek, változatosságnak kulcsmozzanata Jókai páratlan nyelvi fantáziájában és játékos stíluskeveréseiben ragadható meg: valószínűleg ő volt az első a magyar irodalomban, aki a stílusok és stílushatások vegyítését jellemzésre, leírásra és hangulatkeltésre egyaránt használni tudta). Számtalan regénye közül kiemelkedik a kitűnően megszerkesztett, rendkívül változatos, nagyon sok értékszempontot mozgósító, remek dramaturgiai és narratológiai fogásokkal megírt bűnügyi történet, a Szegény gazdagok (1860), valamint az életképekben, egyszerre realisztikus, érzelmes, szatirikus és humoros jelenetekben és fordulatokban bővelkedő politikai irányregénye, Az új földesúr (1863), mely a Bach-korszak elmúltával a társadalmi konszolidáció, azaz egy (lényegében a Deák Ferenc-i programhoz közelálló) kiegyezés lehetőségét és ígéretét hirdeti és szorgalmazza.
Jókai Mór: Végszó a „Magyar nábob”-hoz
Részlet 1858
 
...Nagy hiba volna magamforma apró emberektől, ha azt hitetnék el magukkal, hogy valami nagy bajon segíteni tudnak, vagy ha az jobbra fordul, maguknak érdemeket tulajdonítanának benne; de még nagyobb hiba lenne, ha erejök csekélységének érzetében ezt a csekélységet nem iparkodnának arra fordítani, hogy nagyobbak és erősebbek társaságában csak egy lépésnyi haladásra is vihessenek egy elnyugodni készülő ügyet.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem