A nyelvhasználat erényei és gyengéi
A nyelvhasználat erényei és gyengéi
Akár a sztenderd, akár a mindennapi beszélt nyelv mércéjével mérve – hogy melyikkel, az magától a beszédhelyzettől függ –, a nyelvművelő értékel, véleményt nyilvánít; tudása és tapasztalata alapján igyekszik a nyelvhasználatot olyan irányban befolyásolni, amely irány a nyelv és annak használója számára egyaránt előnyös, kedvező. Mivel feladatunk annak vázolása, hogy milyen ma nyelvünk és nyelvművelésünk, a következőkben igyekszünk egészen rövidre fogott, értékelő összefoglalást adni napjaink nyelvhasználatáról.
Helyesírásunk tudományos igényű szabályozottsága nagyjában-egészében jó, de a helyesírási közműveltség állapota nem megfelelő, sőt, ha az új sajtótermékek százaira gondolunk, azt kell mondanunk, aggasztó. Pedig az egységes magyar helyesírás nemzeti kincsünk, s így ennek tudatában kell vigyáznunk rá. (A helyesírásról – ha nem is a nyelvművelés szemszögéből nézve – bővebben lásd lexikonunknak A magyar írás és helyesírás című fejezetét.)
A beszédtechnika területén örülhetünk a betűejtés visszaszorulásának, de a hangképzésben, kiejtésben, hangsúlyozásban, hanglejtésben egyaránt igen sok a hiba, s még külön is fel kell hívnunk a figyelmet a hadarás és a hang- vagy szótagelnyelés terjedésének veszélyére.
A szóalkotás és a szóhasználat tekintetében örömre és aggodalomra egyaránt van okunk. Szóalkotásmódjaink remekül szolgálnak bennünket, mégpedig nem is csak a legismertebbek, az összetétel és az újabban – reméljük, csak átmenetileg – kissé visszaszoruló szóképzés (lexikonunkban mindkettővel külön fejezet is foglalkozik), hanem olyan újabbak vagy kevésbé használatosak is, mint a mozaikszó-alkotás, a szó- vagy szóalakhasadás, az elvonás stb. Gazdagodást jelentenek a nyelvünkbe bekerült s ott meghonosodó, azaz jövevényszóvá váló idegen szavak is, velük kapcsolatban azonban nem hallgathatunk az idegen szavak átvételének arról a veszélyéről sem, amely mind nyelvünket, mind nyelvművelésünket közvetlenül érinti, s amelyről éppen ezért – egy rövid szakasz erejéig – külön is szólnunk kell.
