Küzdelem a magyar államnyelvért
Küzdelem a magyar államnyelvért
„A nyelvkérdés a tizennyolcadik század számára még nem volt kérdés” írja Szekfű Gyula. A 18. század végén a nyelvkérdés föléledését három szempont ösztönözte: a) a felvilágosodás anyanyelvi kultúrát szorgalmazó eszméi, b) Herder „jóslata” a magyar nyelv közeli kipusztulásáról, c) II. József 1784. május 11-i nyelvrendelete, amely a latin nyelv helyébe a németet vezeti be a Habsburg-birodalomban. A felvilágosult, humanista II. József nem gondolhatta, hogy praktikus, az a birodalmat egyesítő rendelete ekkora vihart kavar. Ekkor vetődött föl először Magyarországon az, hogy a nyelvkérdés összekapcsolódik az emberi jogokkal és méltóságokkal. 1790-ben azután II. József visszavonta ezt a rendeletét.
1792-ben II. Lipót uralkodása idején az országgyűlés engedélyezi a magyar nyelv oktatását; ekkor alakul meg a pesti egyetemen az első magyar nyelvi tanszék. Ezzel a Habsburg-birodalmon belül a magyar lett az első nemzetiség, amelyik nyelvi jogokat harcolt ki magának. A Monarchia vezetése a több helyről is elinduló nyelvi szeparatizmus ellen az „oszd meg és uralkodj!” elvének nemzetiségi nyelvekre fordításával reagált, s ezzel elhintette a máig ható nemzetiségi ellentétek magvait (a szláv nyelveket „védte” a magyartól, de közben Galíciában a lengyel nyelv terjedésének, a polonizmusnak igyekezett gátat vetni, valamint az olaszokat is germanizálni törekedett).
A magyar nyelvi emancipálódás legfontosabb eseményei: a legnagyobb hatású nyelvi mozgalom, a nyelvújítás zászlóbontása és sikere, a Tudós Társaság megalakítása, az anyanyelvi lapkultúra, a színművészet, az irodalom stb. fejlődése.
Míg az 1790-es országgyűlésen a rendek a gyűlölt némettel a patria linguát, vagyis a törvényes és honi nemzeti nyelvet (a latint) állították szembe, a reformkorban már ez ellen a semlegesítő, de holt kultúrafejlesztésre alkalmatlan latin nyelv ellen folyt a küzdelem. A 1825-27-es reformországgyűlésen a nyelvkérdés főszereplővé vált. A nyelvpolitikai cél kettős volt: a) a magyar nyelvet egy holt nyelv uralma alól felszabadítani, b) a magyar nyelv kiterjesztése. 1830-tól az országgyűléseken fokozatosan vitatták meg a magyar nyelv ügyét, míg végül megszületett az 1844. évi II. törvénycikk az államnyelvről. Eszerint a leiratok és törvények ezentúl magyar nyelven íródnak; az országgyűlés, a magyar udvari kancellária, a főtörvényszék, a szentszékek, a törvényhatóságok és a közoktatás nyelve a magyar lesz, de a kapcsolt részek követei még hat évig használhatják a latint is. Az 1847-48-as országgyűlést V. Ferdinánd már magyar nyelven nyitotta meg.
