A Tudós Társaság helyesírása
A Tudós Társaság helyesírása
A magyar helyesírás fejlődésében döntő fontosságú volt a Magyar Tudós Társaság (MTT.) megalakulásaa 1830-ban. A MTT. már első naggyűlésén, 1831-ben határozatot hozott arról, hogy szabályzatot kell kiadni. Az első magyar helyesírási szabályzat 1832-ben jelent meg 750 példányban, összesen 32 lap terjedelemben. A szabályzat céljáról már a kiadvány címlapja is tájékoztatott: „Magyar helyesírás’ és szóragasztás’ főbb szabályai. A’ Magyar Tudós Társaság különös használatára”, vagyis a szabályzat csupán az akadémiai kiadványok helyesírásának egységesítését kívánta szolgálni. Ezek a szabályok azonban akkor még a Tudós Társaság tagjai számára sem voltak kötelezőek; a szabályzat bevezetőjében ugyanis azt olvashatjuk, hogy „a Társaság szabadjokra hagyja még tagjainak is, hogy e’ szabásokat... általlátásukhoz képest követhessék”.
Az 1832-ben kiadott szabályzat egyetlen részletében sem hozott teljesen újat, olyasmit, aminek a korábbi írásgyakorlatban ne lett volna előzménye. Lényeges volt viszont, hogy a szabályzat a Révai-féle jottista elveket kodifikálta. Azokban a további problémákban, amelyekben ingadozott a kor írásgyakorlata, általában az alkalmazott megoldások egyike mellett döntött, s ezzel határozottan valamelyik irányba terelte az írásgyakorlatot.
Rögzítette például a szabályzat végre a hangjelölésül szolgáló betűk állományát és formáját. A betűk számát 38-ban állapította meg. Ez az ábécé csak nagyon kis mértékben különbözik a maitól: még hiányzik a dz, és a dzs, a mai c pedig cz formában a cs után következik a betűk felsorolásában.
A fönti szabályzat előírta a betű- és ragpótló hiányjelet (a’, ’s, ház’ ura); a tőszavakban csonkítva kettőztette valamennyi kétjegyű mássalhangzót (asszony; de játsszon és Arannyal). Kivételesen kettős megoldást is engedélyezett: az összetett szavak tagjainak kötőjeles összekapcsolása mellett az egybeírást is helyesnek ismerte el.
Bár az Akadémia első helyesírási szabályzata csupán az Akadémia tagjai számára készült, szabályai rövidesen mégis sokkal tágabb körök írásgyakorlatára voltak hatással.
Néhány év múltán természetesen változott a helyzetkép. 1848 után sokan kezdték elhagyni a hiányjeleket az a névelőben, az s kötőszóban és a jelöletlen birtokos jelzős szerkezetekben (a fiú könyve); sokallták a kettőzéseket is, s szívesebben írtak c-t a cz helyett.
Mindezek ellenére az MTA 1876-os szabályzata csupán két újítást vezetett be: a hiányjelek elhagyását és a mely, milyen, olyan stb. névmásokban az eddigi kettőzött lly helyett az egyszerű ly-t.
A szabályzat megjelenése után a helyesírási ingadozások száma azonban nem csökkent, hanem nőtt. Ez arra késztette Simonyi Zsigmondot, aki maga is akadémikus, és az MTA Nyelvtudományi Bizottságának tagja volt, hogy javaslatot terjesszen az Akadémia elé a helyesírás szabályainak újabb felülvizsgálására és korszerűsítésére.
