A denotatív (kognitív) jelentés
A denotatív (kognitív) jelentés
A szó elsődleges (denotatív, kognitív) jelentése az egyik legismertebb (strukturalista, funkcionális) vélekedés szerint közmegegyezés alapján kapcsolódik a szó jelölő oldalához, vagyis hangalakjához, illetve lejegyzett (leírt, kinyomtatott) formájához. Eszerint a szó jelentése közösségi jellegű szabály, amely meghatározza azt, hogy az adott szót milyen dologra vonatkoztatva használja helyesen az adott közösség (és annak tagjai), milyen más szavakkal kapcsolódhat össze jelentésének megfelelően, milyen nyelvtani szerkezetekben szerepelhet az adott szó. A magyar nyelvben tehát az asztal hang- vagy betűsor jelentését az a szabály adja, hogy e szó olyan bútorra vonatkozik, amely többnyire lábakon nyugvó vízszintes lapból áll, s amelyen enni, dolgozni stb. szoktak.
Egy másik vélekedés szerint a jelentést logikai igazságfeltételekkel lehet bemutatni. Ennek a felfogásnak a lényege az, hogy a szó (a logikában szűkebb körben a név) egyik lehetséges szemantikai (jelentéstani) értéke maga a jelölt, s az igazságfeltételek a jelöltet meghatározó feltételek. A logikai jelentésmagyarázat valójában állítások (azaz a nyelvben mondatok) keretében tudja bemutatni egy szónak az igazságfeltételeit, azt, hogy a logikai jelentés igaz-e. Ebben a magyarázatban – mely szerint egyébként szintén egyöntetűen közösségi a jelentés – a szójelentés felbontható, méghozzá általános ismereti kategóriákra. Az agglegény főnév szemantikai jegyei: élőlény, emberi lény, férfi, nem nős, felnőtt, s e jelentés akkor lép működésbe, ha a jelöltre (arra a valakire, akire mondják) ez igaz.
Egy harmadik felfogásban a szójelentés szintén elemekre bontható, ezek az elemek azonban nem logikai besorolások, hanem végső soron az emberi érzékelés elemi formáiból állnak. Ilyen elemi forma a térérzékelés (például a függőleges vagy a vízszintes irányultság és elhelyezkedés), az időérzékelés, a színérzékelés, egy tárgy alakjának, funkciójának, anyagának az ismerete és még sok egyéb. A kés főnév jelentéséhez tartozik így a kés általában ismert alakja, elsődleges funkciója (a vágás), az anyaga (általában fém), valamint készletbe (a kanál és a villa közé) való tartozása.
Ez a kognitív pszichológiai magyarázat az általános emberi megismerő képességet vonja be a jelentésmagyarázatba, s szintén kollektív jelleget tulajdonít a jelentésnek, de hangsúlyozza emellett a jelentés nyelvihez és ekképp kultúrához is kötődő voltát.
