Jelentéstani rendszer
Jelentéstani rendszer
Ha lényegében azonos vagy csak árnyalatilag eltérő jelentésváltoztatást több különböző képzővel is kifejezhetünk, rokon értelmű képzőkről beszélünk. A cselekvés eredményét kifejezhetjük -ás/-és képzővel: szánt-ás, tölt-és, megnevezhetjük -at/-et képzővel: másol-at, üzen-et, de előfordul ebben a jelentésben a -vány/-vény is: áll-vány, teker-vény, sőt alkalmanként a -mány/-mény is: talál-mány, ered-mény. Műveltető igéket is képezhetünk több képzővel. Leggyakoribb az -at/-et: ás-at, kér-et, -tat/-tet: csinál-tat, beszél-tet, ritkább az -aszt/-eszt: porl-aszt, él-eszt és az -ít: leszáll-ít.
A rokon értelmű képzők ugyanahhoz a tőhöz járulva jelentésmegoszlást eredményezhetnek. Mást jelent a hagy-aték és a hagy-omány származékszavunk, pedig mindkét esetben ugyanazon tőhöz a cselekvés eredményét kifejező képző járult. Szintén más a jelentése a fog-ós, és a fog-ékony szónak is. A jelentésmegoszlás azonban nem minden esetben következik be. Nincs lényeges eltérés pl.: a fáz-ós és fáz-ékony vagy a rug-dos és rug-dal esetében.
Ugyanazon igéből képzett származékszavakon figyelhetjük meg leginkább, hogy vannak ellentétes jelentésű képzők is. A -g gyakorító képző jelentése ellentétes az -an/-en mozzanatos képzőével: csur-og – csurr-an, csill-og – csill-an. Ellentétes az -ul/-ül visszaható és az -ít műveltető képző jelentése is: ford-ul – ford-ít, mozd-ul – mozd-ít. Ide tartozik az -s melléknévképző és a -tlan/-tlen fosztóképző is: só-s – sótlan, formá-s – formá-tlan.
Előfordul az is, hogy bizonyos képzők alaki szempontból egyformák, jelentésük és funkciójuk azonban független egymástól. Ezeket azonos alakú képzőknek nevezzük. Ilyen az -at/-et főnévképző és az -at/-et műveltető képző: ácsol-at, épül-et; bont-at, fest-et. Azonos alakú az -s képző is, amellyel létrehozhatunk foglalkozásnevet: asztal-os, fazek-as, gyűjtőnevet: nád-as és számnevet is: hat-os, tíz-es (szám).
Ugyanannak a képzőnek többféle jelentése is lehet, ilyenkor többjelentésű képzőről beszélünk. Ilyen a -ság/-ség, amellyel kifejezhetünk elvont tulajdonságot: jó-ság, szép-ség és gyűjtő értelmet: lakos-ság, erdő-ség. Az -s melléknévképző kifejezhet valamivel való ellátottságot: só-s, hamu-s, valamihez való hasonlóságot: zöld-es, szürké-s, a tulajdonság kisebb fokát: bolond-os.
A képzők kisebb csoportjának sajátos hangulata, érzelmi tartalma is van. Elsősorban a kicsinyítő képzők tartoznak ide, amelyek rásugározzák hangulatukat az egész származékszóra. A -cska/-cske lehet kedveskedő, becéző árnyalatú: galamb-ocska, méh-ecske, de kifejezhet gúnyt, lekicsinylést is: gróf-ocska, nő-cske.
A gyakorító igeképzők némelyikének is erős hangulati hatása van. A -gat/-get azt is kifejezheti, hogy az alany a cselekvést nem eléggé odaadóan vagy nem megfelelő eredménnyel végzi: tanul-gat, tud-ogat. Az ong/-eng/ -öng képző hangulati hatása hangalakjához kapcsolódik: bor-ong, mer-eng, dül-öng.
A képzőrendszer gazdagságát, az általuk kifejezett jelentések sokféleségét az is mutatja, hogy egész sort lehet összeállítani olyan reciprok képzésekből, amely amelyek esetében más-más alapszóból más-más szófajiságú, ellentétes irányban ható képzővel lehet megalkotni egy-egy szinonimapárt: ingatag ~ bizonytalankodó; hájas ~ hízott; magányos ~ elhagyatott stb.
