A mondategység tagolódása
A mondategység tagolódása
Logikai ítéletként tekintve, a mondat felosztható alanyi (megnevező) és állítmányi (minősítő) részre. Ha viszont a benne foglalt újdonságértékeket tekintjük, elválik egymástól a visszautaló rész (téma) és az újságoló rész (réma). Maradéktalan felosztást és szilárd szerkezeti képletet azonban e két megközelítésmód közül egyik sem ad.
A mondategységet grammatikai szerkesztménynek tekintve, elemezni, azaz szerkezetébe behatolni, csak „felülről”, a beszédfolyamat felől indulva lehet. Elég ismernünk a mondat fajtáját ahhoz, hogy feltehessük az első kérdést: Mit állítok?, illetőleg: Mit kérdezek?, vagy: Mit akarok?, Mit óhajtok?; és feleletül a központi elemet kapjuk: az állítmányt. A többi mondatszintű részt már ennek függvényében közelíthetjük meg. Az állítmány a „jellemző jegy”, az alany ennek a jellemzőnek hordozója; a tárgy bizonyos cselekvésfajták irányulását jelzi, a határozók különféle körülmények jelölői. Például: Az anya a gyermeket reggel elkíséri az óvodába. – Mit állítok? – elkíséri. Ki kíséri el? – az anya. Kit kísér el? – a gyermeket. Hova kíséri? – az óvodába. Mikor kíséri el? – reggel. – Ezek a mondat közvetlen részei. Közülük az állítmány a mondat felső szintjén áll, a többi ennek függvényében, egymással egyenrangú helyzetben. Mindegyikük egy-egy szövegszónyi. – E mondategység képlete (a mondatelemek nevének kezdőbetűivel jelölve):
| Á |
A meghatóan gondos anya a beteges és féltett gyermeket minden reggel elkíséri a nemrég felépült óvodába. – Itt is öt közvetlen mondatrészt találunk. De az állítmány segítségével kérdezősködve már nem egy-egy szövegszót kapunk feleletül, hanem szorosan összetartozó szerkezeteket, tömböket. – Ki kíséri el? – a meghatóan gondos anya. Kit kísér el? – a beteges és féltett gyermeket. És így tovább. – Ennek a mondategységnek már ez a képlete (a szerkezetességet x jellel jelölve):
| Á |
E szerkezeteket, tömböket, külön-külön kell kérdésekkel felbontani. Például: Milyen gyermeket? – a beteges és féltett (gyermeket). Milyen óvodába? – a nemrég felépült (óvodába). S ezeket még tovább kell bontanunk: Mikor felépült? – nemrég (felépült). A szerkezet alárendelt tagja maga is lehet alászerkesztett (nemrég felépült) vagy halmozott (beteges és féltett).
A mondatelemek között tehát lehet mellérendelő viszony (halmozás), ha egyenlő rangúak és azonos szintűek. Ez a viszony „szinttartó”, s a kapcsolat tagjai azonos minőségűek (példánkban ilyen pár a gyermek két jelzője). – De gyakori a mondatelemek között az alárendelő viszony (egymás alá szerkesztettség), ha az egyik tag a másiknak függvényében áll, annak (további) bővítménye. Ez a viszony „szintváltó”, az alárendelt tag alsóbb szinten áll, mint a fölérendeltje (példánkban ilyen sorozat a meghatóan gondos anya).
Vizsgált mondategységünk részletes képlete eszerint a következő:
| Á |
| A↓ | T↓ | H↓ ↓ H |
| j↓ | j + j↓ | j↓ | j↓ |
| h↓ | h↓ |
Vonalszerű (lineáris) ábrázolásban is leírható úgy, hogy az alá-fölé rendeltséget (sorrendtől függően) ferde vonallal jelöljük: \ illetőleg /; a mélységfokozatot pedig alsó indexszámmal. – Ez a képlet így alakul:
h2\j1\A j1–j1\T j1\H\\Á//h2\j1\H
h2\j1\A j1–j1\T j1\H\\Á//h2\j1\H
A példa elárulja, hogy a mondategység szerkezetében két fő szintet találni. A felső szinten („a mondat szintjén”) állnak a közvetlen mondatrészek (ezeket megnevezésük nagy kezdőbetűje jelöli), nekik alárendelve („mondatszint alatt”) a különféle mélységű szerkezettagok (minőségüket megnevezésük kis kezdőbetűjével, mélységi fekvésüket alsó indexszámmal jelölve).
A mondat szintjén az abszolút fölérendelt központi elem az állítmány, ennek függvényében áll az alany, a tárgy és a határozók. Minthogy itt csupán két fokozat van, és az egyes mondatelemek helyzete minőségükkel meghatározott, szintbeli fekvésüket fölösleges jelölni. – A mondatszintű elemek alá (és azok alá) rendelt szerkezettagok mélységi fokozatát viszont minőségük nem határozza meg, de nem is korlátozza. Példánkban két határozó (a meghatóan és a nemrég) a mondatszint alatti második mélységfokozatban található.
A mondatelemek minősége és lehetséges szintbeli helyzete között meghatározó kapcsolat csak abban van, hogy állítmány nem állhat alárendelt szerkezettagként, és jelző nem állhat mondatszinten. – Alapvető különbség van viszont a mondatrészek (a mondatszintű mondatelemek) és a szerkezettagok (a mondatszint alatt álló mondatelemek) között abban, hogy melyiküknek mi lehet a fölérendeltje. A mondatszintűeké mindig az állítmány, tehát egy meghatározott mondatrész; a mondatszint alattiaknak viszont mindig egy-egy meghatározott szófaji természetű szó.
Szófaji érték és szófaji természet nem azonos fogalmak. A szófaji értéket a beépíthetőség, a szófaji természetet a bővíthetőség jellemzi. Tehát: az igenevek szófaji értéke megváltozik: főnévi, melléknévi, határozói szerepben épülhetnek a mondatba; szófaji természetük azonban változatlanul igei marad, mert tárgyat, határozót, esetleg alanyt vehetnek maguk elé. – Példák: Iskolába járni kötelező. Mi kötelező?; de: Hova járni? – Ajándékot hozó rokonok. Milyen rokonok?; de: Mit hozó? – Az ünnep elmúlván, hazaindultak. Mikor indultak haza?; de: Mi elmúlván?
Jelentős különbség az is, hogy a mondatszintű részek sorrendi helye grammatikailag kötetlen: Reggel a gyermeket az anya elkíséri az óvodába. – Az anya reggel a gyermeket elkíséri az óvodába. – Az óvodába reggel az anya elkíséri a gyermeket. És így tovább. – A mondatszint alatt álló szerkezettagok viszont mindig a fölérendeltjük elé kerülnek. Láttuk: a gondos anya – a meghatóan gondos anya; a felépült óvodába – a nemrég felépült óvodába; és így tovább. E szerkezettagok fölérendeltjükkel együtt, hozzájuk kötve változtathatnak csak helyet. Például: Minden reggel elkíséri a beteges és féltett gyermeket a meghatóan gondos anya a nemrég felépült óvodába. – A nemrég felépült óvodába a meghatóan gondos anya a beteges és féltett gyermeket minden reggel elkíséri. Stb.
Az egyes mondatelemek szintbeli elhelyezkedésének és fölérendeltjükhöz kapcsolódásának lehetőségeit a bal oldalon lévő táblázatban mutathatjuk be.
