A korai nyomtatványok
A korai nyomtatványok
A 16. század közepe táján megkezdődik a könyvnyomtatás. A nyelvemlékek kora azonban ezzel természetesen nem záródik le. A nyomtatott könyvek nyelvi anyagának felhasználásakor új szempontokat is figyelembe kell venni, ez pedig a nyomdász(ok) szerepe a nyelvi anyag megformálásában. A nyomtatott könyv megjelenésével – amely immár a középmagyar kor vizsgálatának tárgya – egyszeriben felgyorsulnak a normatív törekvések: a gazdaságos működésre törekvő nyomdászok, akiknek érdekük fűződött ahhoz, hogy a nyomdáikból kikerülő művek az egész ország területén kelendők legyenek, ügyelni kezdtek arra, hogy a kirívó nyelvtani jelenségeket elkerüljék. Természetesen „elvágólagos” korszakhatárról szó sem lehet: a korai nyomtatványok és a kései kódexek időben érintkeznek egymással: 1533-ban jelent meg Krakkóban nyomtatásban Komjáti Benedek: Szent Pál leveleinek fordítása, 1536-ban Bécsben Pesti Gábor Új Testamentum-fordítása, míg a Kulcsár-kódex évszáma 1539. Azt is magától értetődőnek tarthatjuk, hogy a nyomtatás megindulása után még jó ideig készülnek kézírásos művek is.
Érdemes megemlíteni első hazai nyomdászaink nevét: Hess András Budán, Abádi Benedek Sárvár-Újszigeten (Sylvester János Új Testamentumát nyomtatta ki 1541-ben), Heltai Gáspár és Hoffgreff György Kolozsvárott. A könyvnyomtatásnak ebben a kezdeti állapotában országjáró vándornyomdák is működtek, közülük Huszár Gál és fia, Dávid könyvsajtója volt a legjelentősebb. 1590-ben nyomtattatott Vizsolyban az a könyv, Károli Gáspár bibliafordítása, az első teljes magyar protestáns bibliafordítás, amelynek (igen nagy hatású lévén) a magyar irodalmi nyelv kialakulásában jelentős szerepe volt.
Profán bejegyzések a kódexekben
A scriptorok – érdekes módon többnyire a sororok, az apácák – sokszor tesznek különféle jellegű magánmegjegyzéseket az általuk másolt kódexekbe. Ráskay Lea mint országos ügyek iránt is érdeklődő apáca az írás dátuma mellé odaírja még az éppen aktuális történelmi eseményt is: „Végeztetik szent Dorotea asszonynak élete... 1514 esztendőben. Ezen esztendőben lőn az keresztes had, magyar országnak örök emlékezeti, kiben veszének sok nemes urak az kegyetlen pór hadnagyoknak kegyetlenségek miatt”; vagy „Végeztem pénteken, szent Dienes estin, úr születeti után 1518 esztendőben. Ezen esztendőben gyüleköztek az magyeri urak és minden nemesek Báccsá. Valami leszen benne”; vagy „Végeztem pénteken szent Péter mártír napján, úr születeti után 1519 esztendőben. Ezen esztendőben hala meg Perényi Imre magyer országbeli nádrispán.” Sövényházi Márta egy ízben így mentegetőzik az Érsekújvári Kódexben: „Ne gondolj vele, ha nem szépen írtam, de nézjed idvességes használatját, haki megolvassa”. A Gömöry-kódex terjedelmes részét másoló Katalin apáca írás közben többször panaszkodik betegségre: „igen fáj fejem”, „igen beteg valék” – függeszti a leírt szöveghez. Ugyancsak ő így feddi meg megrendelőjét: „Én édes Krisztinám, nám (= lám) igen szép az könyv, mire nem fizetsz?” A Pozsonyi Kódex scriptora így sóhajt fel: „jaj, hogy fáradék bor ítlan”. Gyakran előfordul, hogy a kódex másolója (itt a Thewrewk-kódexé) olvasójától imádságot kér: „Imádj érettem, édes leányom, Jusztina, hogy Isten bocsássa meg bűnömet; mondj minden nap csak egy Ave Mariát érettem”.
A scriptorok – érdekes módon többnyire a sororok, az apácák – sokszor tesznek különféle jellegű magánmegjegyzéseket az általuk másolt kódexekbe. Ráskay Lea mint országos ügyek iránt is érdeklődő apáca az írás dátuma mellé odaírja még az éppen aktuális történelmi eseményt is: „Végeztetik szent Dorotea asszonynak élete... 1514 esztendőben. Ezen esztendőben lőn az keresztes had, magyar országnak örök emlékezeti, kiben veszének sok nemes urak az kegyetlen pór hadnagyoknak kegyetlenségek miatt”; vagy „Végeztem pénteken, szent Dienes estin, úr születeti után 1518 esztendőben. Ezen esztendőben gyüleköztek az magyeri urak és minden nemesek Báccsá. Valami leszen benne”; vagy „Végeztem pénteken szent Péter mártír napján, úr születeti után 1519 esztendőben. Ezen esztendőben hala meg Perényi Imre magyer országbeli nádrispán.” Sövényházi Márta egy ízben így mentegetőzik az Érsekújvári Kódexben: „Ne gondolj vele, ha nem szépen írtam, de nézjed idvességes használatját, haki megolvassa”. A Gömöry-kódex terjedelmes részét másoló Katalin apáca írás közben többször panaszkodik betegségre: „igen fáj fejem”, „igen beteg valék” – függeszti a leírt szöveghez. Ugyancsak ő így feddi meg megrendelőjét: „Én édes Krisztinám, nám (= lám) igen szép az könyv, mire nem fizetsz?” A Pozsonyi Kódex scriptora így sóhajt fel: „jaj, hogy fáradék bor ítlan”. Gyakran előfordul, hogy a kódex másolója (itt a Thewrewk-kódexé) olvasójától imádságot kér: „Imádj érettem, édes leányom, Jusztina, hogy Isten bocsássa meg bűnömet; mondj minden nap csak egy Ave Mariát érettem”.
