Bartók Béla (1881-1945)

Teljes szövegű keresés

Bartók Béla (1881-1945)
A modern zenének és a magyar népzenei hagyománynak mély, s valóban világra szóló szintézisét sikerült elérnie Bartók Bélának. Művészi teljesítménye a zenetörténet legjelentősebb alkotói közé emelte, életműve a világ zeneirodalmának elismert részévé vált, s elmondható, hogy a magyar történelemnek egyik egyetemes jelentőségű alakja.
Bartók a régi zenei hagyományokkal bíró Pozsonyban töltötte diákéveit. A Zeneművészeti Főiskolán csakhamar mint nagyszerű zongorista és mint a zeneszerzői technikát magas fokon ismerő komponista tűnik fel. 1905-ben Bartók érdeklődése is a népzene irányába fordul: ő jegyzi le Vikár Béla hengereit, majd maga is gyűjtőutakra indul (Erdély, Dunántúl). Érdeklődése széles körű, voltaképpen ő a szlovák, román, török népzene első jelentős, tudományos felkészültségű gyűjtője és lejegyzője.
Emellett Bartók világhírű zongorista: itthon, a szomszéd államokban, Európa szinte valamennyi országában és az Egyesült Államokban Scarlatti, Bach, Mozart, Brahms, Liszt és saját műveinek kitűnő előadója. Hihetetlen munkabírását tanúsítja, hogy hetente 8-10 órát tölt a Tudományos Akadémián népzenei lejegyzéssel, ugyanakkor gyakran (olykor hetente több) hangversenyt ad, s közben jelentős új művek komponálására készül. A két Bartók: a világ legkiemelkedőbb zenekaraival és művészeivel együtt koncertező művész és a népzenei fonográfhengereket aprólékos munkával "megfejtő" zenész együtt és egységben van jelen a zeneszerző műveiben.
Bartók zenéje teljes értékűen "modern" alkotás, magába foglalja korunk zenéjének minden fontos problémáját, megoldását, felfedezését. Oldás és kötés ez a zene: Miként nyugat-európai kortársai, Bartók is túllép az elmúlt három-négy évszázad megszokott hangnemvilágán, felszabadítja, önállósítja a hangrendszer tizenkét hangját; s ebben segíti őt az a sok régi-új hangzás, amit a magyar, török, román népzene tanulmányozása közben hallásában elraktározott. Másrészt éppúgy, mint nyugat-európai kortársai, Bartók is keresi a zenét megszervező, rendező elveket. De az ő kiindulópontja nem elméleti, hanem – alkotó képzeletén és fegyelmén kívül – a magyar népzene tanulmányozásának legvégső eredményei, alapmotívumai és ritmusképzeletei segítik hozzá a megoldáshoz, így elmondható, hogy Bartók zenéje az európai zene 1000 éves fejlődésének egy fajta összefoglalása.
Bartók művészetében – nem számítva a fiatalkori műveket – három nagy korszakot szoktunk elkülöníteni. Az elsőbe tartozik három színpadi műve (A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin), zenekari ciklusai (Négy zenekari darab, Két kép, Két arckép, Táncszvit), I. és II. vonósnégyese, sok dal és zongoradarab. A második korszakot 1926-tól számíthatjuk: ide tartozik a III-V. vonósnégyes, a Cantata profana, az I-II. zongoraverseny, a Hegedűverseny, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára, a Mikrokozmosz c. zongoradarab-sorozat, kórusok stb. A harmadik korszak (nagyjából 1938-tól) műveiben egyesek "visszafordulást", a modern irányzatoktól való visszakozást látnak. Valójában e művek is következetesen érvényesítik Bartók hallásmódját, képzelő- és zenei szervező erejét. Ide tartoznak a VI. vonósnégyes, a Divertimento, a nagyzenekari Concerto, a III. zongoraverseny. A három korszak elhatárolása azonban inkább külső karakterekre épül, s valójában 1907 tájától kezdve egy egységes bartóki stílus jelenik meg a változó anyagokban.
Kodály és Bartók hatása az egész 20. századi magyar zenére nézve döntő változást hozott. A zenei élet jellegét éppúgy az ő működésük határozta meg, mint a fiatalabb zeneszerző generáció munkásságát. Mivel azonban ezek tevékenysége a 2. világháború után bontakozott ki, a következő fejezetben tárgyaljuk őket.

Bartók Béla 1928-ban
"Cél: magyar zenekultúra. Eszközök: a zenei írás-olvasás általánossá tétele az iskolán keresztül. Egyben a magyar zenei szemlélet öntudatra ébresztése a művészi nevelésben csakúgy, mint a közönségnevelésben. A magyar zenei közízlés felemelése, folyamatos haladás a jobb és magyarabb felé.
A világirodalom remekeinek közkinccsé tétele, eljuttatása minden rendű és rangú emberhez. Mindezek összessége termi meg a távol jövőben felénk derengő magyar zenekultúrát."
(Kodály Zoltán: 100 éves terv)
"Hogyan válhat egy új magyar zene megteremtésének alapjává egyetlen zenei hagyományunk, a magyar parasztok ősi zenéje? Bizonyára nem oly mesterkélt módon, hogy egy dallamot, vagy dallamfrázist valamely idegen stílusú, vagy nemzetközi jellegű zeneműbe átültetünk. Megtörténhet azonban, hogy a zeneszerző megtanulja a vidék ősi zenéjének a nyelvét, ezzel a maga zenei gondolatait úgy tudja kifejezni, mint ahogyan a költő anyanyelvével él. Ha a zeneszerzőben elég szeretet van ahhoz, hogy szívvel-lélekkel ennek a zenének áldozza magát, ha éppen ezért szabadon átadja magát e zenei nyelv hatásának, ha van mondanivalója, s a gondolatai kifejezéséhez szükséges technikának tökéletesen birtokában van, vállalkozása sikerülni fog. Művei nem megharmonizált népdal-mozaikok, vagy népdalokra írt variációk lesznek, hanem a népzene belső lényegének kifejezői." (Bartók Béla: A magyarországi modern zenéről)

Bartók egynemű karainak első kiadásából
D. L.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT