Népzenei hanglemezfelvételek
Népzenei hanglemezfelvételek
A Magyar Rádió stúdiójában 1936-ban Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László vezetésével egy nagyszabású hanglemezsorozat felvételei kezdődtek meg, melyeknek célja a teljes magyar nyelvterület népzenéjének a kor legmodernebb eszközeivel történő megörökítése volt. A paraszti énekesek, hangszerjátékosok kiválogatása az I. világháború után jelentkező új népzenekutató nemzedék tagjainak (Balla Péter, Dincsér Oszkár, Domokos Pál Péter, Manga János, Seemayer Vilmos, Veress Sándor, Volly István) előzetes gyűjtésein alapult.
Kilenc év leforgása alatt 125 fémmatrica jött létre, amelyekről (1942-ig) 107 db lemezt préselt és hozott üzleti forgalomba a Kelen Péter Pál vezette PATRIA-cég.
A lemezfelvételek folytatására a háború után, 1949-től nyílt lehetőség, ezúttal már csak a Néprajzi Múzeum számára. A munkálatokat – az addig elkészült anyag számbavétele után – Lajtha László, a múzeum igazgatója szervezte meg. Segítőtársa Rajeczky Benjámin volt, akinek későbbi beszámolója szerint a népzenei felvételezések újrakezdését nem kis mértékben serkentette a moldvai és bukovinai áttelepülők jelenléte. Ezek a felvételek már nem kerülhettek a nyilvánosság elé, ma is kiadatlanul hevernek a Néprajzi Múzeum szalagtárában.
Az újabb népzenei hanglemezsorozatok megindulását 1967-től számíthatjuk. Ekkor jelent meg a Budapesten tanácskozó ICTM kongresszus tiszteletére egy autentikus népzenei felvételekből álló válogatás. Ezt az első fecskét többlemezes, kísérőtanulmánnyal is ellátott albumok követték, melyeket Rajeczky Benjámin szerkesztett. Ezek, valamint a későbbiekben megjelent hasonló, "keresztmetszetelvű" antológiák a Zenetudományi Intézet archívumából válogattak, s a legújabb gyűjtések darabjait is hozzáférhetővé tették a nagyközönség számára.
Vikár Béla gyorsírással mesét gyűjt (Felsőszentmárton, Somogy megye, 1900)
Lajtha László fonográf felvételt készít
S. F.
