Moór Gyula és Horváth Barna
Moór Gyula és Horváth Barna
A 20. századi jogbölcselet tekintélyes képviselője, Moór Gyula itthon Somló Bódog tanítványa, elméleti működésére azonban a legnagyobb hatást Hans Kelsen tiszta jogtana, valamint Windelband és Rickert neokantianizmusa gyakorolta. Ezek szellemében kiindulópontja az, hogy a jog minden pszichológiai és szociológiai vonatkozástól független, pozitív tények halmaza és az azokra épülő logikai konstrukció. A tudomány feladata – szinte természettudományos szigorúsággal – a joganyag rendszerbe foglalása. A társadalom és a jog viszonyát illető felfogása a valóság és az érték, az értékvilág analógiájára képzelhető el, célja pedig egy olyan jogfogalom kidolgozása, amelyben az értékek elvont fogalmi rendje a mindennapi jogeseteknél magasabb rendű. Amit keres tehát, az a jog állandó, történelmi változásoknak ki nem tett lényege, amely a formális logika eszközeivel kielégítően leírható. A korszak másik jelentős jogbölcselője, Horváth Barna a német történeti jogszemléletet az angolszász tapasztalati jogfelfogással igyekszik összekapcsolni, bő teret engedve a jog társadalmi fejlődéstörténeti szemleletének. Határozott véleménye, hogy a jog egységes fogalma kidolgozhatatlan: amiként a valóság és az érték, úgy a működő jogrendszer és a normatív, elvont jogfogalom között is áthidalhatatlan a szakadék. Erről a holtpontról Horváth késői írásaiban az angolszász szemlélet felé lép tovább, nagyobb jelentőséget tulajdonítva a jog tárgyául szolgált egyedi eseteknek, konkrét kérdéseknek, mint egy általános és elvont jogfilozófiának.
Magyar bölcselők példaképei... Kant
