A szürke gém, a kócsagok és a bakcsó
A szürke gém, a kócsagok és a bakcsó
Hazánkban nyolc gémfaj fészkel, közülük talán a legismertebb a szürke gém (Ardea cinerea). Csaknem gólya nagyságú madár, tavasszal a tarkóján hosszú fekete dísztollakat visel. A Földközi-tenger mellékéről március első felében, néha már február végén megérkezik, de a Duna mentén rendszeresen találkozhatunk áttelelő példányokkal is. Telepesen fészkel a folyóárterek magas fáin, néha a nagyobb nádasok rekettyefüzein, de ha más költőhely nem kínálkozik, mint például a Velencei-tó közelében, a nád között is megtelepszik. Gyakran rokon fajokkal, bakcsókkal (Nycticorax nycticorax), kis kócsagokkal (Egretta garzetta), üstökös gémekkel (Ardeola ralloides) közös telepen költ. A Duna és a Tisza galériaerdeiben a párok a magas fák ágain építik gallyfészkeiket, ahová március végén, áprilisban rakják le 4-5 tojásukat. Hím és tojó felváltva kotlanak, a cserét néha látványos ceremónia előzi meg. A fiókák 24-25 nap múlva kelnek ki, szüleik a környék vizeiben gyűjtött rovarokkal, lárvákkal, félig emésztett halakkal, békákkal és békalárvákkal etetik őket. A már nagyobb fiókák hangosan "ketyegve" várják érkező szüleiket, és egymást lökdösve igyekeznek, nehogy lemaradjanak a legjobb falatokról. A táplálékot az öreg madarak a fiókák torkába, később a fészekbe öklendezik, ahonnét a fiatalok egykettőre összekapkodják.
A magyar természetvédelem címermadara a hófehér nagy kócsag (Egretta alba), de hasonlóan fehér tollai vannak a kis kócsagnak is. Valamikor a századforduló táján sok-sok kócsag életét követelte az esztelen divathóbort, százával lőtték őket gyönyörű dísztollaik miatt. Ma védettek, és szerte az országban számos telepen költenek. A kis kócsag, mely jóval kisebb rokonánál, és nászruhában a fején is vannak dísztollai, elsősorban a Tisza ligeterdeiben fészkel, de a költések befejezése után, a nyár második felében és kora ősszel leeresztett halastavak medrében, kanálisok mentén és az alföldi szikes tavak közelében is találkozhatunk egy-egy példánnyal.
Egyike leggyakoribb gémféléinknek a szürke, fehér és fekete színekkel ékes bakcsó. Viszonylag tömzsi madár, nászruhában a tarkójáról hosszú fehér dísztollak nyúlnak hátra. Elsősorban szintén a keleti országrészben fészkel, helyenként nagy telepei vannak. Jellemző, hogy szívesen vadászik éjszaka, amikor a sekély parti vizekben főképpen békára les. A sötétben észrevétlenül repülő madarat hangos "kvak" kiáltása árulja el. A békákon kívül apró halakat és vízirovarokat is fogyaszt. A kis-balatoni kormorántelepen a bakcsók ötletes módját választották a zsákmányszerzésnek. Lesben álltak a kormoránfészkek alatt, és azokat a halakat, melyeket a fekete madarak etetéskor lepottyantottak, gyorsan felkapkodták.
A nyár második felében és a szeptemberi vonulás idején sok fiatal bakcsót is láthatunk a vizek környékén. Ezek első ruhája egészen más színű, mint a szüleiké, barnásfekete alapon sűrű fehér pettyezéssel díszítettek. A bakcsó télire Afrikába vonul. Magyar gyűrűs példányokat egyebek mellett Nigériából, Guineából és Egyiptomból jelentettek vissza.
A nászruhás bakcsó nagyon szép madár
A rekkenő hőségben a szürke gém árnyékolja a fiókákat
A fészek szélén kelepelő fehér gólya
