Késő gótikus építészet
Késő gótikus építészet
A 15. századi magyarországi városi polgárság legnagyobb építészeti vállalkozása, a kassai Szent Erzsébet plébániatemplom felépítése még az előző század végén megindult. Első mesterei között voltak, akik a délnémet városok művészetét ismerték, és voltak, akik a prágai Parler műhelyben tanulták mesterségüket. A déli kereszthajó bámulatos mérnöki tudással szerkesztett és bravúros kőfaragó technikával kivitelezett kettős csigalépcsőjének mintáit Prágában láthatták. A megtört záradékú kapukat domborművekkel és gazdag, szeszélyesen faragott díszekkel, vimpergákkal, fiálékkal és kőcsipkékkel halmozták el. Az építkezést sohasem fejezték be teljesen (az egyik torony csonkán maradt), még a 15. század végén is dolgoztak rajta.
A 15. század második felében épült csarnoktemplomok nagy részét a jellegzetesen késő gótikus boltozati formával, a hálóboltozattal fedték. A rövid bordaszakaszokból összeállított sűrű hálózatképzés (Nyírbátor, Szeged) helyébe 1500 körül térben csavarodó bordatagokból szerkesztett, vibrálóan nyugtalan hatású boltozatfajták léptek (Selmecbánya, Besztercebánya).
A budai királyi palota Zsigmond király (1387-1437) uralkodása alatt tovább épült. A konstanzi zsinatról hazatérőben felfogadott délnémet kőfaragók és ácsok talán az 1424-ben már használt Friss-palotán dolgoztak. A palotát északról lezáró, hatalmas termet magában foglaló, erkélyes épület vált mintaképévé az esztergomi érsek Dunára néző palotájának és a felemelkedő Hunyadi család vajdahunyadi kastélyának.
Sopron, ferences templom (13. század vége)
Nyírbátor, Szent György templom belseje (15. század utolsó negyede)
T. I.
