A romantika építészete
A romantika építészete
Hazánkban a romantika már a század elején megjelenik, de inkább csak mellékáramlatként, a klasszicizmus mellett. Elsősorban az angolkertekben lévő kisebb építményeket tervezték romantikus stílusban, a festői hatás kedvéért. Charles Moreau 1801-ben az Esterházyak tatai parkjában készített műromot, felhasználva a vértesszentkereszti apátság középkori romjait. Érdekes korai alkotás még a gótizáló pétervásárai plébániatemplom (1812-17). A formák, a bélletes kapuzat, a csúcsíves nyílások, a meredek oromfal, a fiálék a gótikából erednek, kapcsolatuk azonban szervetlen: inkább dekoratív, mintsem szerkezeti elemek.
A romantika a 40-es évek közepétől a 60-as évek közepéig meghatározó. A korszak kedvezőtlen történelmi körülményei miatt lényegesen kevesebb építészeti alkotás születik ekkor a klasszicizmushoz képest. A jelentős középítkezések hiánya miatt elsősorban kastélyok, kegyúri templomok, kápolnák és városi polgárházak épültek ebben a korszakban. A hazai mesterekre a romantika angol és német változata hatott a mind nagyobb számban terjedő építészeti kiadványok és mintalapok révén. Megnövekedett az építtetők esztétikai befolyása. Párhuzamosan az európai tendenciákkal, de az abszolutizmus elnyomó légkörében nagyobb hangsúlyt kapott a nemzeti múlt felé fordulás. Történelmi múltunk emlékeinek nagy mértékű pusztulása miatt, és régészeti feltárások hiányában a nemzeti építészeti formakincs ismeretlen volt. Tradíció hiányában és keleti származásunk tudatában bizánci, mór, szaracén motívumok kerültek, leginkább angol közvetítéssel, a romantika építészetébe, keveredve gótizáló formákkal. A keleti tér- és tömegalakítás viszont nem fedezhető fel benne.
Legkorábbi romantikus épületeink városi bérházak Pesten: a Gerster Károly (1819-67) és ifj. Zitterbarth Mátyás tervezte Borsody-ház (1843-44), Arany János utca 16., Brein Ferenc Pekáry-háza (1847-48), Király utca 47. Mindkettőre jellemző a szintenként eltérő gótizáló nyílások alkalmazása, a klasszicizmushoz képest gazdag és változatos szobrászi dísz a homlokzatokon. A keleties ornamentika mellett a nemzeti múltat a Borsody-ház lépcsőházában lévő 5 vezérszoborral, a Pekáry-ház homlokzatán a baldachin alatt álló "ősmagyar" vitézekkel igyekeztek megjeleníteni. A bérházak különleges darabja a Pichler-ház (1853-57) az Alpári Gyula utca 9-ben, Wieser Ferenc (1812-69) műve. Homlokzata angol közvetítéssel a velencei késő gótika dekoratív, áttört palotahomlokzatait követi.
Az egyházi építkezések közül ki kell emelnünk Ybl Miklós (1814-91) korai fő művét, a Károlyi család megbízásából épített fóti plébánia-templomot és sírkápolnát (1845-65). A homlokzat kéttornyos, bélletes kapuval, a tornyokat sisak helyett áttört attika koronázza. A térfelépítés a románkori bazilikális elveket követi, az emelt szentély alatt a családi kriptával. A külső és a belső levélornamentikával gazdagon díszített. A romantikától kezdve a zsinagógák jellegzetes vonása a keleties formálás. A Dohány utcai zsinagóga a bécsi Ludwig Förster (1797-1863) tervei szerint épült (1854-59). A keleties jelleget a sarokrizalitok tornyainak hagymakupolája, a fehér-, vöröstégla és kerámiaburkolat variációiból kialakított homlokzat akkor még szokatlan színessége kölcsönzi. A belső kialakítását Feszl Frigyes (1821-84) végezte, aki ezután látott hozzá a korszak egyetlen igazán jelentős középítkezéséhez, a pesti Vigadó újjáépítéséhez (1859-64).
Az épület középpontjába helyezte át a főlépcsőházat, a dísztermet kibővítette az egykori rizalittal, kétoldalt pylont épített a melléklépcsőknek, így új, szélesebb főhomlokzat kialakítására nyílt lehetőség, melyet középen öt, a rizalitokon egy-egy, a velencei gótika hatását mutató hatalmas ablak tagol. A szabad felületek csipkeszerűen gazdagon díszítettek. Feszlt úgy tartjuk számon, mint aki a magyar nemzeti építőstílust kívánta megvalósítani. Hogy mit értett ezalatt, nem tudjuk, mert Feszltől erre vonatkozó feljegyzés nem maradt fenn, és művei sem adnak világos választ rá. Kortársai sem fogadták úgy a Vigadót, mint a "magyar nemzeti stíl" megvalósulását. Az utókor leginkább keleties formakincsében, vitézkötéses ornamentikájában, magyaros bajuszú fejekkel díszített oszlopfőiben látja a nemzeti jelleget. Az épületen a társművészetek is jelentős szerepet kaptak, a homlokzat szobordíszeit Alexy Károly, a belső egykor gazdag, a magyar történelmi múltból és magyar mitológiából merített freskóit Lotz Károly, Than Mór és Wágner Sándor készítette. Egy részük a II. világháború alatt elpusztult.
A századközép magyar arisztokráciájának nemcsak politikai mintáit, hanem esztétikai ízlését is az angol orientáció határozta meg. Kastélyaik az angol gótizálás formavilágát követték, mint a Keglevicseké Nagyugrócon (1845-50), a Bezerédieké Zennyén (1867 k.), a Brunswick családé Martonvásáron (1855-75). A változatos alaprajz, tömegtagolás, a lépcsőzetesen emelkedő attikalezárás és az erős vertikalitás mind a várkastély jelleget erősítik.
