A gyógyszereskönyvek
A gyógyszereskönyvek
Az első európai gyógyszereskönyv 1546-ban jelent meg, ennek első honi változata a Ruland János Dávid által 1644-ben összeállított munka. A már a Helytartótanács által is jóváhagyott első, magyar megnevezéseket tartalmazó gyógyszerészeti taxa a pozsonyi Torkos Justus János nevéhez fűződik, aki azt 1755-ben adta közre. 1829-ben a Pest-Budai Gyógyszerész Testület jelentetett meg egy gyógyszerárszabást, s hamarosan Magyarországon is ismertté vált a szegény sorsú betegek számára készített európai szabvány vénygyűjtemény.
Az első önálló magyar gyógyszerkönyv csak jó száz évre rá, 1871-ben került ki a sajtó alól, míg az azt megelőző évtizedekben a latin nyelvű osztrák gyógyszerkönyvek voltak forgalomban, s az utóbbiból összesen öt, javított és átdolgozott kiadás ismeretes. Az utolsó, nálunk is használatos, az 1855-ös kiadású kötet volt. A magyar-latin kétnyelvű kiadásban, Than Károly vegyészprofesszor vezetésével készült I. Magyar Gyógyszerkönyv már előírta a patikusok számára a mérőlombik, pipetta, büretta kötelező beszerzését is, s több új analitikai szer is bekerült e leírásba.
Az 1910-ben kiadott III. Magyar Gyógyszerkönyv már jó néhány ponton igazodik a nemzetközi elvárásokhoz, egyezményekhez is, s az azóta megjelentekre e megállapítás még inkább igaz.
Érdekességként megemlítjük, hogy az 1871-es hazai gyógyszerkönyv 58 olyan készítményt hagyott el, amelyik az akkor forgalomban lévő osztrák munkában továbbra is szerepelt. Ezek között találkozhatunk az ökörepével, ezzel az 1565 óta ismert gyógyanyaggal, amelyet a magyarok – nem tudni miért – a gyógyszerek sorából akkor töröltek. Az úgynevezett Fel Tauri csak száz évre rá került vissza a magyar patikákba: a jól ismert Cotazym forte elnevezésű drazsénak ugyanis ez az egyik hatóanyaga. Hát ilyen a gyógyszerek útja.
A patikusok nemcsak a gyógyszerkönyvekből tájékozódhattak, de a szaklapokból is: az első, a Gyógyszerészi Hírlap 1848-tól jelent meg, a második a Gyógyszerészeti Hetilap I862-től. Hamarosan kikerült a sajtó alól az első magyar nyelvű gyógyszerészeti tankönyvünk is, Felletár Emil és Kátai Gábor munkája. E háromkötetes mű 1865 és 1867 kőzött jelent meg, s bizony a gyógyszerészjelölteknek nem lehetett könnyű dolguk, amikor e nagy mű adatait kérték számon tőlük az egyetemi szigorlaton.
Gyógyszerész-képzés
