Erdély és a földrajzi irodalom
Erdély és a földrajzi irodalom
1541-ben Brassóban nyomtatta ki J. Honterus a "Rudimenta Cosmographica" megnevezésű verses földrajzi tankönyvét, amelynek prózában megírt változata már Krakkóban 1530-ban és 1534-ben, valamint Bázelben is megjelent. A brassói kiadás hexameterben írt földrajzi tankönyv, amelynek a második fejezete szól Európáról. Ezt ő még ideiglenes kiadásnak szánta, s annak 106 sorral, valamint 13 fametszetes térképpel bővített kiadását 1542-ben adta közre. Ez a munka hetven éven belül mintegy negyedszáz alkalommal jelent meg újra.
Georg Reichersdorffer az 1520-as években városi írnok volt Szebenben, majd Mária királyné, 1527-től pedig Ferdinánd titkára lett, s az utóbbi őt erdélyi kincstartójává nevezte ki. A titkárnak köszönhetjük azt a munkát, amelyik a I6. századi Erdélyt mutatja be, s így hangzik e latin nyelvű mű címe magyar fordításban: Erdély földrajzi leírása. A könyv Bécsben jelent meg 1550-ben. Több földrajzi vonatkozású adat is található Heltai Gáspár 1575-ben kinyomtatott krónikájában.
A földrajzi művek sorában kell megemlítenünk a sarki fény leírásáról készült egyik első hazai művet, amelyet Nagyszebenben nyomtattak 1581-ben, szerzője pedig Báthori Kristóf udvari orvosa, az a toszkánai M. Squarcialupi volt, aki később, 1585-ben Kolozsváron a forrásvizek eredetéről jelentetett meg egy érdekes geológiai-hidrológiai leírást. A technikatörténészek véleménye szerint az utóbbi kötetben található fametszetes képek a legrégebbi nyomtatott műszaki ábrák hazai szakkönyvben.
Egy Georg Krekwitz nevű úr 1685-ben Frankfurtban és Nürnbergben kötetet adott ki Magyarország leírásáról, s három évre rá ugyanott az "Erdély leírása" című szép munkája jelent meg. Ez két fontos földrajzi munka, bár szerzőjéről keveset tudunk. Benkő József, akiről a botanikai fejezetben is olvashatnak, 1778-ban kétkötetes művében mutatja be Erdélyt, míg Huszti András 1791-ben Erdély történeti földrajzát ismertette.
