Egy jeles pozsonyi kert
Egy jeles pozsonyi kert
A botanika tudományos irodalmának következő nagy lépését az jelentette, hogy a pozsonyi Lippay Jánosnak elkészült egy háromkötetes biológiai összefoglalója, amely nem kis részben a szerző bátyjának, Lippay György érseknek európai hírű kertje alapján íródott. E kertre a kötet címe is utal – "Posoni Kert" -, s e háromrészes mű 1664-1667 között került ki a sajtó alól. Nemcsak a tanárok, de a gyakorló kertészek is kézikönyvüknek tartották e munkát, s nem kis részben az effajta magyar nyelvű sikerkönyveknek köszönhetjük, hogy fennmaradtak, öröklődtek a régi magyar botanikai és kertészeti szakkifejezések.
Lippay a háromrészes munka első egységében a dísznövényeket mutatja be, s közülük másfélszáznak a termesztési tudnivalóit is közli olvasóival. A második rész elsősorban a zöldségfélékkel foglalkozik, köztük azok savanyításának módozataival, s a szerző szól az állati kártevőkről is. Műve utolsó része már posztumusz kiadványként jelent meg, s talán ez lett a legnagyobb hatású, hiszen ebben a gyümölcsöskerteket, s azon belül is az oltást és szemzést, a facsemeték nevelését s más hasonló témaköröket tárgyal. Meg kell jegyeznünk, hogy ebben az időben több főúr is igyekezett kitűnni különleges kertjével, különleges dísznövényeivel, így hát nem a pozsonyi volt az egyetlen ilyen kert, de az is biztos, hogy Lippayék szakértelme szinte egyedülálló volt.
A következő korszakban botanikus kertek is alapíttattak, s ezek között híressé vált a nagyszombati, majd a pesti tudományegyetem kertje is, míg a tudósok kertjei között sokan emlegették az erdélyi Benkő József középajtai füvészkertjét. Maga Benkő talán Linné egyik első hazai hívének is tekinthető, aki Erdély flóráját egy nagyobb monográfiában kívánta bemutatni, de annak csak az első része jelent meg 1778-ban. Hogy miért állítjuk, miszerint ő már Linné rendszertanának követője volt? Nos azért, mert egy 1777 januárjában tartott halotti beszédében – Benő ugyanis református lelkész volt – erre utaló példákat hozott fel a növényvilágból, majd ezt négy évre rá Nagyszebenben nyomtatásban meg is jelentette, de ahhoz már lábjegyzeteket is írt, s azok sorában – bármily meglepő – ismertette Linné növénytani rendszerét. Itt találkozunk tehát először a magyar alaktani terminológia első publikált változatával. Benkő növénynévsorai különböző kiadványokban meg-megjelengettek, de ezeket nagy monográfiában sajnos már nem volt módja összefoglalni.
A Méliusz által bemutatott problémakört a tudomány magas mércéjének megfelelő szinten a híres erdélyi orvostudor, Pápai Páriz Ferenc tárgyalta a 17. század utolsó évtizedében divatossá lett nagy sikerű művében, a Pax corporisban, amely legalább 14 kiadást élt meg egykoron, s amelyről az orvostörténeti fejezetben is szólunk. Az ilyen jellegű tanácsadók nem egyszerűen orvosbotanikai munkák voltak, hanem komoly gyógynövény-ismeretet, recepteket is adtak, s akik azt jól használták, eljutottak saját lelkük (és testük) békéjéhez, hiszen ezt ígérte olvasóinak Pápai Páriz munkája már címében is.
Lippay János könyvének címlapja
