Gyógyvízelemzők
Gyógyvízelemzők
A budai vizek első elemzése Stoker Lőrinc nevéhez és az 1721-es évszámhoz kötődik. Kortársa, a Besztercebányán élő Moller Károly Ottó a Szepes megyei gyógyvizeket analizálta. Hermann András 1726-ban a trencsén-teplici vizekről értekezett, míg Furlani András a fertőrákosi vizek analízisét végezte el (1738).
Mivel Hatvani elsősorban a természetfilozófiában, Paterson-Hain a mikroszkopizálásban, Moller pedig az orvoslásban tűnt ki, nem sértjük meg tudományunk e jeleseit, ha azt állítjuk, hogy a gyógyvízelemzés első, kiemelkedő honi tudója a pozsonyi Torkos Justus János volt, aki a pöstyéni (1745) és a dunaalmási (1746) gyógyvíz analízise mellett Zólyom megye számos forrását is vizsgálat alá vette. Emellett – mint említettük – őt tekintik a hazai sziksó első tudományos leírójának is, az 1763-ban e témakörben megjelent könyve alapján.
A vegytan középfokú oktatásba történő belopódzása nem volt elegendő annak teljes elfogadásához, felsőfokú oktatása viszont már tekintélyt parancsolt e tudománynak is. A selmeci bányászati szakiskolában már a megalakulás évétől, 1735-től kezdődően tanították a próbázás tudományát, s amint az intézmény akadémiai rangra is emeltetett, a kémia a metallurgiával együtt önálló tanszéket kapott.
