A jezsuiták iskolái
A jezsuiták iskolái
A Tudományegyetemen az 1753 előtti időszak fizikatanárai közül a legtöbbet Szentiványi Mártonról tudunk, aki több tantárgyat is előadott, de 1668/69-ben elsősorban fizikát tanított. Néhányszor a dékáni s rektori feladatokat is ellátta, sőt 1674-től a nyomda vezetője is volt. Írásai a modern kor európai fizikai irányzataiból alig villantanak fel valamit, de "ahol nem kellett félnie, hogy vallása és rendje tanításaival ellenkezésbe kerül, ott friss érdeklődéssel tárgyalta az új felfedezéseket: a távcsövet, a porcelánt, az új órákat, az iránytűt, a térképeket, a napfoltokat stb.".
A másik név, akit még a korai időszakból kell említenünk, Lipsich Mihályé, aki 1743/44-ben tanított Nagyszombatban, de nem fizikát, hanem teológiát. Könyvei közül 1740-es statikája érdemel elsősorban említést, amelyben karteziánus alapon tárgyalja a fizika elemeit. Kötete nem tankönyv volt, inkább egy nagyobb disszertáció, amely serkentőleg hatott a neves csillagász, Kéry Borgia Ferenc írásaira is.
Ebben az időben a fizika még a filozófiának volt alárendelve, és a tanárok többsége sem volt csak "fizika szakos". Halwax Ferenc, a teológia előadó tanára például 1745-ben "Dialogi physici" címmel átdolgozta a francia N. Regnault munkáját.
A már említett Kéry leghíresebb fizikai szakkönyve, a "De motu corporum" 1753-ban jelent meg (az új oktatási reform bevezetésének évében). Kötetének érdekessége, hogy abban elsőként foglalkozott komolyan a mozgásmennyiséggel, a fizikusok e fontos felismerésével. Elsőként írt nagyobb "fényelméleti" munkát is (Dissertatio physica de luce, 1756). Mindez azt jelenti, hogy Kéry – nem tankönyvnek szánt – műveivel végül is bekerült az egyetemi "légkörbe' az akkor modernnek tekintett fizika: a newtonianizmus. Ennek elterjedését nyomon követhetjük a nagyszombati tankönyvirodalomban is.
Az 1753 utáni, "kötelező" tankönyvek sorát Ádány András 1755. évi munkája indította meg majd ezt követték Jaszlinszky András (1756) és Reviczky Antal (1757-58) tankönyvei. Ezek voltak az első magyarországi egyetemi fizikatankönyvek, és természetesen még latin nyelven íródtak. A kötetek világnézeti modernségét sokban segítette az az 1757-es pápai enciklika, amellyel feloldották a kopernikuszi világkép tanítására, terjesztésére vonatkozó 1616-os tilalmat. (Kopernikusz és Galilei eredeti műveit viszont csak 1835-ben vették le a tiltott könyvek jegyzékéről!)
A honi tankönyvek szerzői nehezen tudtak választani, hogy a descartes-i vagy a newtoni fizika elvei mellett álljanak-e ki, hiszen a külföldi jezsuita fizikakönyvek is még e "habozó" stílusban íródtak. A nagyszombati kötetek talán inkább voltak karteziánus, mint newtoniánus munkák, s a modern irányzat melletti egyértelmű döntést csak a dalmát jezsuita, R. Bośkóvič műveinek komoly tanulmányozása indította meg. Ő lett ugyanis .a magyar szakemberek előtt a következő korszak tankönyvíró-példaképe. Mivel jezsuita létére kiállt a protestáns Angliában született fizikai tanok mellett, a rend nagyszombati tagjai is bátrabban mertek dönteni a fizikai világkép körül a 17. század közepén megkezdődött komoly vitában.
A Bécsben publikáló Bośkovič első magyarországi követője Makó Pál volt, aki fizikusként és matematikusként is korának egyik legelismertebb tekintélyévé "küzdötte fel magát". Sajnos csak kevés időt töltött Nagyszombatban (az 1758/59-es tanévben tanított ott), Bécsben megjelent könyveit viszont tanártársai később is szívesen használták. Első nagyobb fizikai szakkönyve 1762-1765 között jelent meg Bécsben (Compendiaria physicae institutio), melyet még számos alapvető, newtoniánus kézikönyve követett. Első nagy művében írja: "Newton emberemlékezet óta a legtökéletesebb általános fizikát hagyta ránk, azt úgy alkotva meg, hogy a törvényeket, amelyek a világegyetem leghatalmasabb testeit szabályozzák, igen világosan megmagyarázta és bebizonyította."
Időközben a Nagyszombatban maradt tanárok közül Radics Antal is Bośkovič híve lett, s erről tanúskodik 1766-os összefoglaló műve (Institutiones physicae). Makó és Radics művei középpontjába a dinamika tárgyalása került, tehát végleg szakítottak a korábbi munkák arisztoteliánus-statikus felfogásával, s ezen belül a "minden, ami mozog, az nem magától mozog" elv hirdetésével. A matematika statikus része a geometria volt. Makónál viszont megjelenik a dinamika, és vele együtt bevezeti a matematikába az infinitezimális számítás elemeit, amelyek végre lehetővé tették a mozgó testek fizikájának alapos tárgyalását is.
Természetesen mindkét jezsuita fizikatanár elméleti fejtegetésében van jó néhány homályos pont még, így például testekben létező erőkről szólnak, s nem veszik figyelembe, hogy az erő éppen két test kölcsönhatása. Egész tárgyalásmódjukat az ún. erőgörbére alapozzák, amelyet lassan kiszorít a tankönyvirodalomból az Euler által továbbfejlesztett, "valódi" newtoni dinamika. Erre azonban még várni kell, de megállapítható, hogy – a külföldi tankönyvirodalomhoz mérten – Makó és Radics munkái miatt egyáltalán nem kellett szégyenkeznie az egyetemi vezetésnek.
1770-ben a fizika tananyagának tematikájában döntő változást hozott az újabb reform, a Norma Studiorum. Ekkor a fizika mintegy kikerült a filozófia "hatalma alól" , s az előadások súlyát – ahogyan a Norma előírta – a fizikai kísérletezésre kellett áthelyezni, tehát a spekulációkat felváltotta egy gyakorlatibb irányú kísérleti fizikai oktatás. (Hogy a kísérletezés korábban nem volt lényeges szempont a fizika oktatásában, azt az is igazolja, hogy az 1770-es években a fizikai szertár még mindössze 62 tárgyat tudhatott magáénak, és csak a Norma után kezdődött meg az eszköztár bővítése.)
Az új matematikai-fizikai irányzat első híve a tudományegyetem legtermékenyebb tankönyvírója, Horváth K. János lett, aki kezdetben teológiát, 1770-től pedig fizikát tanított Nagyszombatban. Ekkorra jelent meg első, kétkötetes műve is (Institutiones physicae particularis). E munka első kiadása ugyan még kevés újat tartalmaz az elődök köteteihez képest, az 1790-es kiadás viszont már komoly előrelépést, s nem csak a mechanikai fejezeteknél, hanem az elektromosság- s hőtannál, és természetesen a kísérletek gondos leírásában is.
