A magyarok repülő szerkezetei
A magyarok repülő szerkezetei
Természetesen Magyarországon is számosan felfigyeltek e repülő csodára, s Domin József tanár úr a következő év tavaszán Győrött épített hasonló szerkezetet, a nyelvész és természettudós, Gyarmathi Sámuel pedig Pozsonyban. Meg is írta az újság "ami a Frantzia és más idegeny nemzetek közt lehetséges, a Magyarok közt sem lehetetlen az". Pesten 1784 augusztusában bocsátott fel léghajót a piarista tanár, Szablik István, aki e kísérletet Szegeden is megismételte, de kísérleteztek mások is, köztük Martinovics Ignác, s úgy tűnik, hogy egy orvos volt az első, aki bele is mert ülni a léghajóba. E felszállás időpontja 1811. június 3.
Magyarországon a 19. században nemcsak léghajóval kísérleteztek, hanem rakétákkal is. Jelzőrakétákat már a Rákóczi-szabadságharcban is használtak, Bem József pedig 1820-ban arról írt könyvet, hogy milyen rakétakísérleteket hajtott végre Varsóban. Az 1848-49-es szabadságharcban számos alkalommal vetnek be magyar szerkesztésű hadiröppentyűket, amelyek megtervezéséhez komoly aerodinamikai számítások is szükségeltettek.
A Bach-korszak idején jelentkezik először a honi szakirodalomban Martin Lajos, aki a madarak repülését vizsgáló mérnök volt, s aki ekkor kidolgozott egy forgás-stabilizálású rakétatervet. Ő a későbbi évtizedekben könyvet írt a madárrepülésről, s foglalkozott egy kormányozható léghajó tervezésével. 1893-ban Budapesten jelent meg tanulmánya a repülőgépről. A Kolozsvárott élő szakember tanulmányait a világ mérnöksége sajnos nem nagyon ismerte meg, pedig rangos tudós volt, hiszen 1895-től ő volt a kolozsvári egyetem rektora.
