Hévízkutatás
Hévízkutatás
Mint látható, ezekben az években került a figyelem középpontjába a kőolajkutatás, de mellette a mélyfúrás, mégpedig a hévízfúrás módszertana is. Akkor már működött a több mint 970 méter mélységből vizet kapó városligeti artézi kút, s túl voltak a majd 730 méteres mélységben feltárt petrozsényi széntelep megtalálásán is, s az említett mélyfúrások sikere elsősorban Zsigmondy Vilmosnak köszönhető, aki szakmai segítséget adott a későbbi, orowi kísérleti kőolajfeltáró fúráshoz is. A kőolajkutatás tehát nem kis részben Zsigmondy tapasztalatain indult el, aki azt 1871-ben könyvben is összefoglalta. Zsigmondy nemzetközileg elismert szakember volt, akit a francia kormány a Becsületrend lovagkeresztjével is kitüntetett.
A geológia jeles kutatója volt Inkey Béla, az első magyar ércteleptani munka írója (1885), s ő készítette hazánkban az első agrogeológiai térképet. A Földtani Intézet agrogeológiai osztályát vezette. Nagy szaktekintélynek örvendett Lóczy Lajos, több természettudományi ág kutatója, a Királyi Geológiai Társulat tagja, Belső-Ázsia és Kína kutatója, aki 1903-tól 17 éven át vezette a Földtani Intézetet.
