A hódító
A hódító
A bécsújhelyi béke és a reformok lehetővé tették Mátyásnak, hogy megvalósítsa külpolitikai elképzeléseit. A király hódításait nehéz lenne megérteni, ha nem keresnénk tettei mögött a miértet. A legújabb kutatások szerint Mátyás német-római császár szeretett volna lenni, s külpolitikáját ez a tény határozta meg. Ezért tamadta meg 1468-ban pápai támogatással az eretneknek számító huszita országot és uralkodóját, volt apósát. (Mátyás első felesége Podjebrád György cseh király lánya, Katalin volt.) A váltakozó kimenetelű hadjárat első sikerének az számított, hogy 1469. május 3-án a cseh katolikus rendek Olmützben királyukká választották Mátyást. Erre azért volt szüksége a magyar uralkodónak, mert a cseh király 1356 óta egyike volt a "hét választófejedelemnek", akiknek döntő szavuk van a császárválasztáson. Kis szépséghiba azért volt a dologban. Létezett egy törvényesen megválasztott cseh király, Podjebrád személyében. Valamelyest egyszerűsödött a helyzet 1471. március 22., Podjebrád halála után. A magyar királynak azonban továbbra sem sikerült egyedül birtokolni a cseh trónt, mert az ország rendjei IV. Kázmér lengyel király fiát, a tizenöt éves Ulászlót választották meg uralkodójuknak. (II. Ulászló néven magyar király is lesz.) Mátyásnak tehát most már a Habsburgok mellett egy másik közép-európai hatalommal, a Jagellókkal is szembe kellett néznie.
Mivel III. Frigyes német-római császár a Jagellókat támogatta, a magyar király fegyverrel kényszerítette elIenfeIét, hogy ruházza rá Csehország hűbérét. Az első osztrák háború 1477-ben Mátyás sikerével ért véget. A király személyes irányításával körülzárták Bécset és megszállták a főváros környéki városokat. 1477 decemberében a császár kénytelen volt engedni: elismerte Mátyást, aki még azt is elérte, hogy abban az esetben, ha III. Frigyes nem tudná a százezer forint hadisarcot kifizetni, akkor azt fegyverrel behajthatja. A nyílt beavatkozás lehetőségét Mátyás már 1482-ben kihasználta. A második osztrák háborúban a fővárost is bevette, s Mátyás hadai 1487-re elfoglalták Alsó-Ausztriát. Míg az első osztrák háború célja érthető volt, a második hadjárat elindítását már nehezebb megérteni. A császári címet fegyverrel nem lehetett megszerezni, s III. Frigyes fiával, Miksával szemben amúgy sem lett volna esélye egy esetleges választáson a magyar királynak. Talán így akarta rákényszeríteni a császárt, hogy fia, Korvin János trónöröklését elfogadja. Mátyás halála (1490. április 6.) megválaszolatlanul hagyta a kérdést.
Jól látszik, hogy Mátyás, apjával ellentétben, keveset foglalkozott a török elleni harccal. Pedig Európa ezt várta tőle, ezért kapta a pápai és a velencei segélyeket. A király passzív török politikája egy reális felismerésen alapult: az Oszmán Birodalom annyival erősebb az országnál, hogy egy esetleges konfliktus végzetes lehet a királynak és az országnak egyaránt. Ezért arra törekedett, hogy az 1463-1464-ben kialakított status quo szerint békében éljen a veszélyes szomszéddal. Természetesen ez a béke nem jelentett fegyvernyugvást, de a szórványos hadi események miatt nem került sor szakításra. Az Oszmán Birodalomnak is kedvező volt ez a helyzet, hiszen nyugodtan tudott ázsiai hódításaira koncentrálni, nem kellett tartania egy esetleges európai hadszíntér megnyitásától.
Mátyás ausztriai hadjáratai
