Tejoltó galaj.
Tejoltó galaj.
Galium verum L. – (Szt.-Antal-, Szt.-Iván-, Szt.-János virága, kásafű, tejzsugorító fű, tejoltó. Szent Iván seprűje. – Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – 7. t. 1. k. Évelő. 10–100. Töve terjedő. Szára hengeres, 4 kiálló érrel; rendesen aprón szőrös. Levelei 8–12-esével örvösek, körülb. 2 mm szélesek, 1-erűek, fonákukon bársonyosak és szálkahegyűek. Bugája nagy. Pártája czitrom- v. aranyszín-sárga; sallangjai lekerekítettek, szálkahegyűek. Terméskocsányai rendszerint vízszintesen állanak. Termése kopasz. Terem mezőkön, kaszálókon, utak szélén az egész országban. A növény szárításkor rendszerint megfeketedik; virága mézillatú. 6–9.
