Vörösmarty Mihály: CALIBÁN. FELELET
Tisztelj csak titkon: nyilván ha teended, irígyek
Kelnek föl, s szivemet megkeseríti dühök. |
1
Aki gyülöl, bünödet gyűlöli, s az nem irígy. |
Gondolatod sem jobb, mint magad: égni való. |
Van, véljük mink is, s ott is az ostor elér. |
Megvan! híredet a tolvaj irígyli, nem én. |
Emberek is hulltak: átkokat érzi neved. |
Sem vagy már magadé: ördögök étele vagy. |
Gyűlöltünk; halj meg! s akkor - utálni fogunk. |