Vörösmarty Mihály: MYRTILL ÉS DAPHNE
Csalfa Daphne, mit mosolygsz hiába:
Myrtill szíve többé nem szeret. |
Rég gyülöllek, mint a tél unalmát,
Mint kezén a bús rab láncait. |
Mint te gyülölsz, s messze távozom most,
Hogy kerűljem gyűlölt képedet. |
Hogy ne láthass többé, büszke Myrtill,
Hogy ne lássam gyűlölt képedet. |
Szép Melissát, most a bujdosóban
Föltalálom őt s jobb éltemet. |
Egy szép szőke gyermek, hítt gyakorta:
Még nem mentem, mostan elmegyek. |
Hagyj el. |
Ó ne hajts el. |
Mért hazudtál? |
Miért hivél szavoknak? |
Légy vigyázóbb... |