Vörösmarty Mihály: KISFALUDY KÁROL EMLÉKEZETE
KISFALUDY KÁROL EMLÉKEZETE
Elhúny visszajöhetlenűl,
A vég óra hatalmai
A bölcsön tudomány, erő
Sem jámbort szigorú erény,
Mély gyászban szerető s barát
Míg földön nyomorút s bitort
S földnek s égnek is ellene
A szent emberiség nyakán
Mit mondjon tereád a hon,
A sír árnya boríta el?
Zárhoz, mely porodat köti?
Rólad jót, nemeset, becsest,
Lángészt ünnepel a világ,
Minket kétszeresen sanyar
Mert a nagyra szülötteket
Félig kész remekek között
S új hőst a megerőltetett
| Bár érette egész nemzet epedne is, |
| A vágyó szem elől elviszik a jelest! |
| Nem tágít a hadak hírkereső fián, |
| S ifjút a vidor év szelleme meg nem ó. |
| A sír néma kövén hasztalan ostromol: |
| Hosszú életi kín s gyilkos öröm maraszt |
| A véres hatalom bíbora szörnyeit |
| Késő s gyáva halál szenvedi ülniök. |
| Kit szép férfikorod munkabiró delén |
| Mely bánat, mi könyű illik azon setét |
| Oh fáj és keserű minden, amit tudunk |
| Mert annak teveled jobb fele sírba szállt! |
| S tündöklő nagyai húnyta fölött keserg: |
| Égő fájdalom és nemzeti veszteség, |
| Naggyá lenni kaján végzet irígyeli; |
| Pályájok derekán hullnak idő előtt, |
| Század, húnytaiért, kétkedik adnia. |
1833
