Vörösmarty Mihály: HŰSÉG
HŰSÉG
Lányka! miért ez elázott arc, e harmatozó szem?
"Sírban atyám, érette könyűm s e fájdalom érte;
| Mért e fájdalom? e szív dobogása kiért? |
| De szivem és e szív hű dobogása tiéd." |
1830
