Vörösmarty Mihály: BÚS KERT
BÚS KERT
E helyet elbódúlt szerető keresé ki magának,
Őt tavasz, ősz, egyaránt s tél és nyár sírva találta,
Nézz be utas, s ha talán elszúnyadt volna, kivánjad:
| És szomorú fákkal rakta meg a szomorú. |
| Mint bujdokló rém jár vala lombjai közt. |
| Álma legyen boldog: élete nem vala az. |
1831
