Vörösmarty Mihály: A SZERELEMHEZ
Érezzem lángodat,
Még egyszer édesen
Gyötrő hatalmadat.
Lyánykám hajfodrait,
Csábító két szemét,
Mosolygó ajkait.
A rózsás arcokon,
A tőlem elragadt
Oly égi bájakon;
S a csendes este jő,
A hold sugárinál
Derengvén a mező,
Szerelmi gond között,
Mint vártam egykoron,
Míg lángom üldözött.
Képzelmem szárnyain,
Mint volt nyiló kora
Legelső napjain;
Hatván meg lelkemet,
Zengő ezüst szavát,
Ez egy szót hogy "szeret!"
A tündérszép alak,
Utána mély sohaj
S könyűim szálljanak.
Érezni lángodat,
Még egyszer édesen
Gyötrő hatalmadat,
Hol rózsa nem virúl,
Emléked, szerelem!
Legyen virágomúl.