Vörösmarty Mihály: A SZÁNAKODÓHOZ
A SZÁNAKODÓHOZ
Szánsz ha titkos búm könyűit
Szánsz ha bánatom kitörve
De nem indíthat szerelmet
Részvevést gerjeszt csak - ah de
| Folyni látod arcomon, |
| Nyög keserves ajkamon; |
| A könyű s panasz: |
| Nem szerelem az! |
Ha vidámságom felébred
S elmerülve nézek arcod
Mintha lágyulnál, enyelgve
Haj csak látszol! - úgy miként én,
| A remény sugárira |
| Andalító bájira: |
| Látszol inteni, |
| Nem tudsz érzeni! |
Míg van épség tagjaimban,
Míg virágzik életem,
Míg doboghat s gerjedezhet
Addig, édes! tégy velem jót,
Szánhatsz, majd ha nyugtot e szív
Míg virágzik életem,
Míg doboghat s gerjedezhet
| Érted égő kebelem; |
| Ó ne szánj, szeress! |
| Síron túl keres. |
Börzsöny, 1822
