Vörösmarty Mihály: A KORCSOKHOZ
A KORCSOKHOZ
Hová rohantok átkozott gonosz fiak ?
Fog hát az undok visszaélés bennetek
Az ezredes veszély alatt nyögő hazát,
Imez fajúltak átkosan kelő hada
Attila nyelve (melynek intő hangira
Előled, ó nagy hős!) íme dicső, talál
Az, ami lételünknek őre, s nemzetünk
Nagy átok ez fölötted, ó hazánk! öled
Ki dúlva dúl, s javidban ellened veszélyt
Mért kelle hajdan meghasonlanod, magyar,
Holott ma ébredő napunkat fellegek
| Mi készt ezekre? büntetlen |
| Tenyészni, gyáva fajzatok? |
| Midőn serényen ébredez, |
| Alázza, dúlja, dönti meg. |
| Remegve tért ki a világ |
| Korunkban ennyi megvetőt. |
| Fő kincse szenved ily csapást! |
| Sok álnokot nevel ma is, |
| Szerez, s egedre gyászt lehel. |
| Hogy e nyomokra térj utóbb, |
| Űzik kietlen éj alá? |
Pest, 1819
