Vörösmarty Mihály: EPIGRAMMÁK S NÉMELY RÖVID ALAGYÁK
EPIGRAMMÁK S NÉMELY RÖVID ALAGYÁK
1
Czinke reád sok irígyeknek rút vádjaik omló
Oh nem! rényednek fényét az irígyek homályba
| Szikla gyanánt húlnak szűntelen, - hát komorúlsz? |
| Nem viszik és nemesűl a vad időbe szived. |
Pest, 1817
U. A. 2
Buzgóságodat egy némely mondotta hibának,
| Hát igy mert búzgón fedde, hibás ugyanaz. |
Pest, 1817
3
Átkozod életed hogy ha szerencsétlen vagy, azomban
Nem csoda, mert szivedet sorsod hordozza magával
| Áldod, ha boldog vagy - áldod is, átkozod is? |
| Sorsod kénye szerént mondod itéletedet. |
Pest, 1817
4
Azt mondod Kormos, köztünk nincs nálad erősebb,
| Nincs: de keresd öklelő társid, elégre találsz. |
Pest, 1817
5
Látom hogy ájtatosan viseled magadat, de hogy épen
| Csak láttatni akarsz, azt is eszembe vevém. |
Pest, 1817
6
Imre sietsz; de hátráltat nagyon a komor álom.
| Imre, siess igazán, álmod elűzni fogod. |
Pest, 1817
7
Míg nyájas ligetek csendében napjaim élém,
Most gyűlnek bajaim, mi időn a puszta magánynak
Tisztemet én mégis viselem jó kedvvel, ha nézem:
| Nyúgott lelkem erős terheit elfeledé. |
| Téreitűl távúl váras ölébe juték. |
| Szerzeni gond nélkűl nem lehet a tudományt. |
Pest, 1817
8
Boldog az, aki világát nyájasan éli magamként
Ezt mormolván Pál, a végső kortyokat issza,
Pál veszi erszényét. - Haj! Haj! gondolja magában,
| És minden gondját vig poharába tömi. |
| S ott terem a pénzért, akinek issza borát. |
| Nem maradott e gond vig poharamnak öblén. |
Pest, 1817
9
Hogy fejedet beverék, ne boszúld meg, mert igaz űgyed
| Mellett majd ismét béverik a fejedet. |
Pest, 1817
10
Az álomból hamisan jósló Bodorról
Álmadat hímezvén ugyanabból jóslani szoktál,
Most ébren mondád, Bodor, hogy nem fogsz ma felelni
| Mind eddég, s mertél bátran ügyelni reá. |
| És jól, mert csakugyan szűk vala a felelet. |
Pest, 1817
11
Bosszonkodsz minden kicsinyért, mindegyre nagyítod
S hogy nincs semmi becsed, dúlsz, fúlsz! - hej, csak haragudjál.
| Mérgedet, hogy tőled senki se félti magát. |
| Mérged ha megpukkaszt, rajtad örűlni fogunk. |
Pest, 1817
12
Hogy megütél, Brálos, s a kölcsönt vissza nem adtam,
| Engedj; nem tehetek ilyen otromba rugást. |
Pest, 1827
13
Síratod a multat, de jövendőt várva tünődöl.
| E két munka között a jelen is szomorít. |
Pest, 1817
14
Tiszteled Istenedet, mikor éles mennyköve dördűl,
Ugy van: boldog üdőn mást űz eszed, ha dörög, e nagy
| Káromlod, mikoron szétveri fellegeit. |
| Isteni tiszteletet Félelem önti beléd. |
Pest, 1817
15
Nappali pállyáját végezve hanyatlani kezdett
S már hosszabb árnyék szakadott a bérces hegyekről,
A ropogó szikrák más házakat érve kigyújtnak
Pál ezt észbe vevén a csapszék ajtaja mellett
De mikor elhagyná az ivást, megtérni akarván
Ekkoron a földön fektébe sohajtva imigy szólt:
| A nap s már halovány alkonyodásra jutott. |
| Hogy zajos égéssel kezde lobogni egy ház. |
| S a tűz mint nap heves fénye világlani kezd. |
| Ittasan, oh ugymond: már kiderűle napunk. |
| Ment, de, jaj, háza helyén csak düledékre talált. |
| Mely káros, s szomorú fényre derűle napunk! |
Pest, 1817
16
Engedelemre von a hatalom vad rettegetéssel,
Vigyázz, ha valakit vágynál kapcsolni magadhoz,
Mert ez örök lesz, habár hanyatlásra jutott is hatalmad,
| Ám a gyűlölség titkon utána mozog. |
| Azt szép bánással engedelemre tanítsd, |
| Az pedig addig tart, míg dörög a hatalom. |
Pest, 1817
17
A Bajnok Hektórt csalfán leteríti Akilles
Ámde Akillest is Páris nyila titkon elejti,
Czilley jó Hunyadit sokszor kísértve vadászta,
Mégis az a nagy hős kikerűli Czilley mérgét,
Rútúl, de méltán noha megbosszúlta halálát
| S kímélés nélkül mocskos igára köti. |
| Igy ki csel által emészt másokat, arra bukik. |
| Hol lehetett, hírét nyelve veszélybe hozá. |
| Ez pedig, ami időn ölni akarna, kivész. |
| A hitlen László, fennmarad híre, becse. |
Pest, 1817
18
Rusnya fekélyeddel, mely csorbát ejte nevemben
Hogy forró mérged jeleit kent képeden hordozd,
| És megaláza, rutúl, fesd be pofádat irígy, |
| S a jövevényeknek rettegetője lehess. |
Pest, 1817
20
Bús Pyram amikoron társát elvesztve kesergné,
Vak szerelem mire vitte fejét! csak képzeni tudta
Rejtekiből kijövő Thisbét rémíti Pyramnak
Felriad ez, s szívét a Fájdalom árja repeszti,
Ím e két szerető ifjúk még gyenge koroknak
S mint bús áldozatok egymásra borúltak hevűlten
| A kétségbeesés gyilka alatt leborúlt. |
| Kedvese holtát s már ő is halálra rohant. |
| Holt testébe feszűlt fegyvere, melyre borúlt. |
| Majd dühe felbújtván tőrt ragad, és leveri. |
| Ékei közt feselő kellemöket leveték, |
| A fátyolt tapadó vad könyerűlte után! |
Pest, 1818
21
Az én nevem
V-én kezded nevemet, s yttel fordítva rekeszted,
Osztán egy rövid ár-t állíthatsz yttnek elébe
| V-ének utána öröm jő, hol - s - m-met előz. |
| S mindezt rendesen írd öszve, nevemre találsz. |
Pest, 1818
